Vízügyi Közlemények, 1944 (26. évfolyam)
1-4. szám - II. Dr. Bogárdi János: A lefolyási tényező és a levezetendő belvízmennyiség
A LEFOLYÁSI TÉNYEZŐ 43 mélységben kötötté válik. A mélyebb mocsaras területek alatt helyenkint réti mészkőrétegek vannak. A társulat területének különben a Földtani Intézet által szerkesztett részletes talajtani térképei már rendelkezésre állanak. A társulatra vonatkozó bővebb leírást Lupkovics Brúnó ismertetésében talál az olvasó. 2 8 A lefolyó vízmennyiségeket mind a négy vizsgált szelvényben a társulat által rendelkezésünkre bocsátott víztömeggörbéből a vízállások alapján határoztuk meg. Az 1932— 1941 évtized legnagyobb csapadékaiból számított mértékadó lefolyási tényezőket a XVII. táblázatban közöljük, az évszakonkinti változásokat a 11. ábrán tüntettük fel. a) A XXX. mellékcsatorna vincetéri vízmércéjéhez tartozó vízgyűjtőterület nagysága 85-42 km 2. A vízgyűjtőterület határa Soroksár alatt kezdődik és délkeleti irányban legyező alakban terül el (lásd a 10. ábrát). A lefolyási tényező legnagyobb értéke, 0-35, februárban volt. Csaknem ugyanekkora a mértékadó lefolyási tényező novemberi értéke is. A nyári hónapok közül augusztusban mutatkozik a legkisebb lefolyási tényező. b) A főcsatorna vincetéri vízmércéjéhez tartozó vízgyűjtőterület is legyező alakú (lásd a 10. ábrát). A főcsatorna esése, délnyugati irányban km-enkint átlagosan 115 cm. A vízgyűjtőterület, Lupkovics Brúnó megállapítása szerint, 412 km 2. A terephullámok miatt különben rendkívül nehéz a vízgyűjtőterületek pontos kiterjedését megállapítani. A legnagyobb lefolyási tényező, 0-41, itt is februárban mutatkozik. Általában a lefolyási tényezők értéke nagyobb, mint a XXX. sz. mellékcsatornánál, ami valószínűleg a nagyobb terepesés következménye. A legkisebb lefolyási tényező nyáron, júniusban érvényesül. c) A főcsatorna fülöpszállási vízmércéjéhez tartozó vízgyűjtőterület magába foglalja a két vincetéri vízmérce vízgyűjtőterületét, valamint a főcsatornának Fülöpszállásig terjedő vízvidékét (lásd a 10. ábrát). Vincetértől délre a főcsatorna átlagos esése már csak mintegy 6 cm/km. A terep legtöbb helyen teljesen sík, szikes terület. A lehullott csapadék összegyülekezési, lefolyási irányát gyakran a szél iránya határozza meg. Nagyobb kiterjedésű homokos területek is vannak, főleg Peszéradacson és a szabadszállási Kurjantón. Ezeknek a következménye a lefolyási tényezők viszonylagosan alacsony értéke. A vízgyűjtőterület nagysága 1351-89 km 2. A lefolyási tényező, az a) és b) területekhez hasonlóan, itt is februárban volt a legnagyobb és júniusban a legkisebb. d) A főcsatorna akasztói vízmércéjéhez tartozó vízgyűjtőterület nagysága 1557-29 km 2. A vízgyűjtőterület természetesen magába foglalja az előzőkben tárgyalt három részterületet is (lásd a 10. ábrát). A vízgyűjtőterület alakja hosszúkás. A Fülöpszállástól Akasztóig terjedő vízvidék is homokos talajú sík terület. A lefolyási tényezők értéke itt is kisebb, mint a vincetéri vízmércékhez tartozó vízgyűjtőterületeknél. A viszonylagosan legnagyobb érték februárban (0-31), a legkisebb pedig júniusban (0-057) volt. Megemlítem, hogy a Pestvármegyei Társulatnál, különösen a vízgyűjtőterületnek a Soroksári Dunaág közelében lévő részein a csapadékból való vízlefolyást a talajviszonyok is jelentékenyen befolyásolják. A talajvíz hatása kettős. Egyrészt magát a lefolyási tényezőt befolyásolja, másrészt pedig a csatornába szüremlő talajvíz a lefolyó vízmennyiséget 2 8 Lásd a 24. jegyzetet.
