Vízügyi Közlemények, 1944 (26. évfolyam)

1-4. szám - II. Dr. Bogárdi János: A lefolyási tényező és a levezetendő belvízmennyiség

A LEFOLYÁS! TÉNYEZŐ 23 A csapadékmérő állomásokat, társulatonkint felsorolva, a függelékben közölt kimutatás tartalmazza. Az állomások után írt évszámok a csapadékadatok észlelési idejéről, illetőleg az esetleges észlelési szünetekről tájékoztatnak. * * * Kiterjedt hidrológiai tanulmányokhoz, mint amilyen a fajlagos vízszállítás meghatározása is, sűrű esőmérő hálózat szükséges. Az Országos Meteorológiai és F'öldmágnességi Intézet 1942-ben 1357 csapadékmérő állomást tartott nyilván, amelyek közül összesen csak 46 volt esőíró műszerrel felszerelve. Az állomások egymástól való távolsága 4—5 km-től egészen 30 km-ig változik. Magyarországon átlagban minden 126 km

2-re jutott egy csapadékmérő állomás, míg pl. Olaszországban minden 72 km

2-re, vagyis esőmérő hálózatunk meglehetősen ritka volt. A Meteorológiai Intézet csapadékmérő állomásai mellett több magánállomás is működött — leginkább az egyes vízitársulatok és nagyobb mezőgazdasági birtokok kezelésében. Ezeknek az állomásoknak az észlelési anyaga azonban egyrészt nehezen szerezhető be, másrészt pedig sok esetben megbízhatatlan. A magánállomások legtöbbje csak a folyékony halmazállapotú csapadékot méri. \ A fajlagos vízszállítás megbízható meghatározása céljából felette kívánatos lenne a Meteorológiai Intézet állomáshálózatának sűrítése és az esőírók számának szaporítása. Új csapadékmérő állomások létesítésénél ajánlatos, lia a társulatok tanácsot kérnek a Meteorológiai Intézettől. 2. A lefolyási tényezők megállapítása. A lefolyási tényező a csapadékból a felszínen lefolyó Qf és a csapadék alakjában lehullott Q

e vízmennyiség hányadosa. Mivel mindkét adat ugyanarra a megadott vízgyűjtőterületre vonatkozik, a lefolyási tényező is mindig meghatározott vízgyűjtőterületre érvényes. A lefolyási tényező változó arányszám. Két határértéke van: az egység, — ha a lehullott csapadék teljes mennyisége a felszínen folyik le, — és zérus, — ha a csapadékból semmi sem folyik le a felszínen. Gazdasági szempontból fontos a felszíni lefolyásból visszamaradt csapadékmennyiség is. A lefolyásból visszamaradt csapadékrészt Intze ,,

Verlusthöhe", Kenessey

1

2 pedig ,,retenció" névvel jelöli. A lefolyási tényezőből kiszámíthatjuk a retenciót, és fordítva: a retenció a lefolyási tényezőt is meghatározza. A retenciót a felszíni lefolyásból visszamaradt csapadék magasságával fejezik ki. Ha a csapadék h mm, és a lefolyási tényező «, a retenció értéke: r = (l—a) h . Ha a lefolyási tényező értéke zérus, a retenció a lehullott teljes csapadékmagassággal egyenlő. Ha pedig a = 1, a retenció értéke zérus. A retenció határértékei tehát: a lehullott teljes csapadékmagasság és zérus. Ha a retenciót hosszabb időre, pl. egyes hónapokra állapítják meg,

1 negatív, vagyis zérusnál kisebb retencióértékek is előfordulhatnak. Ez az eset leggyakrabban hóolvadáskor jelentkezik, amikor természetesen az előző hónap csapadékából lefolyó vízmennyiség okozza az ellentmondó eredményt. Ha a retenció negatív, a lefolyási tényező egynél nagyobb, ami elméletileg lehetetlen. A legnagyobb vízlefolyás szempontjából bennünket érdeklő lefolyási tényezőt tehát csak egy bizonyos eső időtartama alatt lehullott, és az ebből lefolyt, illetőleg visszamaradt csapadékrész alapján lehet kiszámítani. A gyakorlatban mégis előfordul meghatározott idő alatt (havonkint, évszakonkint vagy 1

2 Kenessey B. : LEFOLYÁSI TÉNYEZŐK ÉS RETENCIÓK. - Vízügyi Közlemények, XII. évf., 1930/1. szám. 1 Ez a rendes eset a gyakorlatban. A retenciót ugyanis mindig egy hónapra, vagy annál hosszabb időre szokták megállapítani.