Vízügyi Közlemények, 1944 (26. évfolyam)
1-4. szám - II. Dr. Bogárdi János: A lefolyási tényező és a levezetendő belvízmennyiség
24 DK. BOGÁRDI JÁNOS évenkint) lehullott és lefolyt vízmennyiségek arányának megállapítása. Például vízháztartási egyenletek felállításánál. Ezeknél a vizsgálatoknál azonban a lefolyási tényező elméletileg helyes értékét nem lehet megállapítani. Az ilyen számításokkal csak a gyakorlatban használatos retencióértékeket szokás meghatározni. A régebbi vizsgálatoknál — mint látni fogjuk — leggyakrabban a lefolyási tényezá átlagos értékeit határozták meg. A számításokat legtöbbször a havonkint, évszakonkint, vagy évenkint lehullott, és ugyanezen idő alatt lefolyt vízmennyiségekkel végezték. Az eredmény természetesen nem azonos az átlagos lefolyási tényezővel. Az átlagos lefolyási tényező ugyanis a vizsgált idő alatt érvényesülő lefolyási tényezők értékének átlagával egyenlő, vagyis a lefolyási tényező több, tényleges értékének átlaga. Ezért az átlagos lefolyási tényező elnevezés sok esetben helytelen. A következő tárgyalásban azonban ezt a körülményt nem vettem figyelembe, hanem mindenütt az irodalomban szereplő elnevezéseket használtam. A lefolyásból visszamaradt csapadékmagasság egy része már a lecsapódás ideje alatt elpárolog, más részét a növényzet használja fel, bizonyos százaléka pedig a talajt nedvesíti, esetleg részben a talajvizet táplálja. A retenció vizsgálata elsősorban a talajtan feladata, és mostani tárgykörünkön kívül esik. A lefolyási tényező meghatározásának történeti fejlődését vizsgálva, legelőször egyharmad' értékkel való számításbavételével találkozunk. Ez az érték abból a feltevésből ered, hogy „a csapadék egyharmada elpárolog, egyharmada elszivárog és egyharmada folyik le". Noha már Gillyén Józseftől 1 3 kezdve valamennyi kutatónk tévesnek ítélte ezt az elvet, alkalmazásával szórványosan még a legújabb időkben is találkozhatunk. A lehullott csapadékból a felszínen lefolyó vízmennyiség meghatározásával igen sokan foglalkoztak. Nálunk elsőnek Bogdánfy Ödön 1 4 tanulmányozta a kérdést és az évi csapadék százalékában fejezte ki a folyómederbe lefolyó évi vízmennyiséget. A X. táblázatban megadott százalékok tulajdonképen a lefolyási tényezőt fejezik ki. A lefolyási tényezők egyrészt a vízgyűjtőterület tengerszint feletti magasságával, másrészt pedig a talaj kötöttségével változnak. X. TÁBLÁZAT - TABLE X. A folyómederben évenkint lefolyó vízmennyiség az évi csapadékmagasság százalékában kifejezve (Bogdánfy szerint). Yearly water quantity expressed in percent of the annual precipitation. ( Accordinato Bogdánfy.) A terület minősége Soil type Kötött talaj Impervious soil % Félig kötött talaj Partly impervious soil % Vízeresztő talaj Pervious soil % Magas hegyvidék 1000 m-en felüli átlagc s magassággal (1) 70—60 60—50 50—30 Hegyvidék 1000 és 500 m közötti átlagomagassággal (2) 60—50 50—30 30—20 Dombvidék 500 és 150 m közötti átlagot magassággal (3) 50—30 30—20 20—10 Dombvidék kiterjedt síksági részletek kel (4) 30—20 20—10 10—0 Síkvidék 150 m alatti átlagos magassággal (5) 20—10 10—0 0 (1) High mountainous district with an average elevation above 1000 m. — (2) Mountainous district with average elevatioir between 500—1000 m. — (3) Hilly country with average elevation between 150—500 m. — (4) Hilly country with extensive plains. — (5) Lowland with an average elevation below 150 m. 1 3 Gillyén J. : HIDROLÓGIAI TANULMÁNYOK. — Vízügyi Közlemények, XXVII. füzet, 1910. 1 4 Lásd a 3. jegyzetet.
