Vízügyi Közlemények, 1943 (25. évfolyam)

1-2. szám - III. Csukás Károly: Sűrített levegő alkalmazása a vízalatti alagútépítésben

sűrített levegő alkalmazása 133 Tekintettel arra, hogy gazdasági okokból kifolyólag állandó a törekvés a sűrített levegő alkalmazásának minél szűkebb körre való korlátozására, nem lehet csodálkozni azon, hogy különösen a pajzzsal való alagút építésnél újból és újból felmerült az a gondolat, hogy csak a pajzsot elválasztó diafragmafal előtti kis teret helyezzük nyomás alá, azaz közvetlenül a kivájási teret és már maga a falazat elkészítése is szabad levegőn történjék. Nagy jelentőségűnek volna mondható e gondolat megvalósítása, mert végeredményben azt jelentené, hogy mivel a diafragmafal előtt a gépi kivájás teljesen megoldottnak tekinthető, lehetséges volna sűrített levegő alkalmazása anélkül, hogy embereknek kellene benne tartózkodniok. E módszernek előnyei rendkívül nagyok, mert a személyek be- és kizsilipelése teljesen elmarad, az anyag automatikus zsilipeken keresztül hull a csillékbe, vízés anyagbeömlés ellen teljes biztonságot nyújt és az emberek nincsenek kitéve sem a sűrített levegő, sem a beömlés okozta veszélyeknek, a falazat szabad levegőn, tehát kitűnő minőségben készíthető, éppen ezért minden szempontból ideálisnak tekinthető. Hogy ez az eljárás mégsem tud elterjedni és még a mai nap is kísérleti állapotban van, annak oka az, hogy még most sem sikerült a mozgó pajzsszerkezet és a kivájt szelvény között a sűrített levegő nagymértékű kifújását megakadályozni. Természetesen történtek kísérletek ennek megoldására s ha ideig-óráig sikerült is valamelyes eredményt elérni, állandó és folyamatos előrehaladást biztosító tömítőmegoldást a mai napig sem lehetett találni. Ha meggondoljuk, hogy a pajzsok ritkán készülnek pontosan hengeres alakúra, hanem többé-kevésbbé kónikusak, továbbá irányításnál, azaz fordulásnál nagyobb hézagok keletkezhetnek, akkor látjuk, hogy itt tényleg nehezen megoldható problémákról van szó. Az egyik vízmű-alagútnál is próbálkoztak ezzel a módszerrel, de a levegő a pajzs mellett kiszökött. Külföldön is alkalmazást talált ez az eljárás, de a vége beömlés lett, úgy, hogy eléggé kockázatosnak mondható a kísérletezés is. A legveszedelmesebb és majdnem mindig katasztrófát okoz a sűrített levegőnek a talaj nagyobb üregein át- vagy beomlás következtében történő hirtelen eltávozása vagy kiszökése, amely rendszerint vízbeömléssel is kapcsolatos és sokszor emberáldozatot is követel. Célunk, sőt legfőbb kötelességünk ezt minden erőnkkel megakadályozni. A gyakorlatban a levegő kitörését mindig követi a víz- és földanyag beomlása. Tehát, ha megtudjuk akadályozni a levegő kiszökését, ezáltal elejét vehetjük a nagyobb bajt jelentő beomlásnak is. A levegőkitörés meggátlására szolgáló eljárások két csoportba tartoznak, mégpedig egyrészt megelőző, preventív jellegűek, másrészt baj esetén az emberi élet megmentésére irányulnak. Ez eljárások ismertetése előtt vizsgáljuk meg, hogy voltaképen a talajon vagy az építési anyagokon átszűrődő levegő mennyisége milyen tényezők függvénye? v 3 _ F • c (Pl-Po) ' m óra — ahol F a levegőt áteresztő felület m

2-ben, с az anyag minőségétől függő áteresztési tényező, p

x és po a belső és külső nyomások és végül v az áteresztő anyagréteg vastagsága m-ben. Tehát a talajon átáramló levegőmennyiség egyenesen arányos a felülettel, a nyomáskülönbséggel és a talaj minőségétől függő és annak áteresztőképességét