Vízügyi Közlemények, 1943 (25. évfolyam)

1-2. szám - III. Csukás Károly: Sűrített levegő alkalmazása a vízalatti alagútépítésben

sűrített levegő alkalmazása 131 szerre bezsilipelenőd személyek száma, az anyagzsilipét pedig mindig a kivájt földanyag mennyisége határozza meg. Ha az alagutak nem tömörebb talajban feküsznek s így nem tömbökben történik a kivájás, akkor nagy lazulási tényezővel kell számolni, úgy, hogy különösen ilyen esetekben a beszállított építőanyag mennyisége csak töredéke az eltávolítandó földanyagnak. A levegőfogyasztás csökkentése végett egyrészt a zsilipekben levő felesleges üregeket töltsük ki állandóan bentmaradó anyagokkal, másrészt nagyon helyes lenne a zsilip térfogatát úgy meghatározni, hogy az az óránként a munkahelyen tartózkodó emberek részére szükséges befúvandó levegőmennyiséget használja fel, mert így levegőt át nem eresztő talaj esetén is biztosítva van az egészségügyi szempontból szükséges friss levegő mennyisége, mert máskülönben haszontalanul ki kell engedni a sűrített levegőt. A be- és kizsilipelés maximális gyorsaságát a sűrített levegő be-, illetve kieresztésére szolgáló cső nyílásainak alakja és nagysága szabja meg. Az előzőkben említettem, hogy a személyzsilipeknél kívánatos e kifúvónyílások csökkentése oly mértékre, hogy gyors kizsilipelés ne legyen végrehajtható. Ezzel szemben az anyagzsilipeknél egyenesen kívánatos a gyors be- és kizsilipelés. Itt tehát arra kell törekedni, hogy a zsilipelés tényleg gyorsan folyjon le. A sűrített levegő és általában a gázok kiömlése valamely nyíláson nem úgy folyik le, mint a víznél, hanem a kezdeti sebesség csakhamar lecsökken egy kisebb értékre. Az elérhető legnagyobb kiáramlási sebességet ezzel a gyors levegőkibocsátást tehát csak úgy biztosíthatjuk, ha bővülő toldalékcsövet: úgynevezett fúvókát alkalmazunk, amelyben a levegő szabadon expandálhat. Különböző nagyságú fúvókák felhasználásával minden zsiliphez kiválaszthatjuk a legalkalmasabbat . Végül a zsilip-fűtésről, mint nagyon kívánatos szükségességről is meg kell emlékeznem. A kizsilipelés alkalmával — mint ismeretes — a levegő kibocsátása következtében beálló expansio, nagy hősüllyedést okoz. Célunk a zsilipben létrejövő alacsony hőmérsékletet megszüntetni, amit csak megfelelő fűtés révén érhetünk el. Természetesen erre a célra a legalkalmasabb az elektromos fűtés, mert nem fogyaszt oxigént és kitűnően használható az itt tekintetbe jövő, csupán időszakos fűtéshez. Az expansio munkából, hasonlóan a kompressziónál felszabaduló hőmennyiség elvonására ismertetett eljáráshoz kiszámítható az a hőmennyiség, amely biztosítja a kellő hőfokot. 3. A munkatér. A munkatér alatt szorosabb értelemben azt a helyet értjük, ahol a tényleges építés folyik, de általában véve a zsilipfaltól az építési munkahelyig terjedő egész területet annak szokás számítani. E tanulmányban természetesen csupán a munkatérnek a sűrített levegővel kapcsolatos problémáival fogok foglalkozni. Ezek pedig a munkatér, illetve a légnyomás alatt álló tér nagysága, a levegőkiszökés, illetve a vízbetörés megakadályozása és végül a helyes csővezetés. Az alagútépítések alkalmával mindig felmerül a kérdés, hogy milyen nagy is legyen a légnyomás alatt álló tér. A légnyomás alatt álló munkateret egyik oldalon a zsilipfal, a másik oldalon a folyamatosan előrehaladó kivájás által feltárt föld-