Vízügyi Közlemények, 1943 (25. évfolyam)

1-2. szám - III. Csukás Károly: Sűrített levegő alkalmazása a vízalatti alagútépítésben

sűrített levegő alkalmazása 83 Joggal felmerülhet most már a kérdés, hogy milyen okok késztetik az embert e nagy rehézséggel és költséggel járó munkálatok megindítására, illetve elvégzésére, azaz, röviden, mikor van szükség vízalatti alagútépítésre? Végigtekintve a vízalatti alagutak megépítésének okain, azt látjuk, hogy főleg a hajózható vizek mellett fekvő nagy városokban, a forgalom növekedésével mind a vasúti, mind a közúti forgalomban előbb-utóbb elkerülhetetlenné válik az alagútépítés. Tehát az akadálytalan hajózás, a forgalom nagymértékű emelkedése és napjainkban a légoltalmi szempontok azok, amelyek minden nehézség ellenére is, szükségessé teszik az alagutak építését. Hazai viszonyainkat tekintve a helyzet a következő: A közeljövőben elkészülő Duna—Majna—Rajna csatorna, valamint a tervezett Duna —Odera csatorna megépítése után megvalósul az Északi- és Keleti-tengereket a Fekete-tengerrel összekötő hatalmas víziút. Ezen az Európát átszelő hajóúton a forgalom nagymértékű növekedése várható. Viszont, ha tekintetbe vesszük, hogv vízügyi szakértőink szerint a Duna Budapestig tengeri hajók számára kiépíthető, 3-5 méter állandó vízmélységgel, így a kisebb tengeri hajók útját is biztosítaná, akkor látjuk, hogy Budapest úgyis, mint tengeri kikötő, úgyis mint Kelet és Nyugat víziútjának természetes gócpontja, hatalmas fejlődésnek néz elébe s csupán rajtunk múlik, hogy e sokat ígérő lehetőséget kellő módon kihasználjuk. A jövő lehetőségei nagyok, azonban, ha a valóságot szemléljük, rögtön feltűnik, hogy Budapest úgy tele van építve hidakkal, hogy legfeljebb a város déli részén jöhet számításba egy tengerihajók számára alkalmas kikötő. A folyókat átszelő hidak ugyanis nagymértékben akadályozzák a hajóközlekedést, az esetleges felhúzható hidak pedig a közúti forgalmat. A hidak akadályozó hatása már ma is jelentkezik, hiszen a nagyméretű Dunatengerjáró hajók dunai útjait a hajózás szempontjából legalkalmasabb magas vízállás esetén a hidak nehezítik meg. A fentiekben kifejtettek alapján szóba jöhet Budapest alatt a további hídépítéseket megakadályozni, illetve a meglévőket kiöregedésük után alagutakkal pótolni. A városok nagymértékű belső forgalma, mivel már nem bonyolítható le az utcákon, szükségessé teszi a földalatti gyorsvasútak kiépítését. Ma már ez a helyzet Budapesten is. A gyorsvasutak megépítésénél azonban fővárosunk geológiai viszonyai következtében, a vízzel csaknem mindenhol számolnunk kell. A különböző rendeltetésű alagutak közül kétségtelen, hogy a földalatti villamosvasútak alagútjaira fordított költségek közvetlenül hasznot hajtó beruházásoknak tekinthetők. A földalatti villamosvasútak előnyei igen nagyok: egyenesen vezethetők, a terepemelkedés (Buda) és kanyarodok okozta vontatási többletmunka kiküszöbölése következtében nagy megtakarítás mutatkozik áramköltségekben. Az alépítmény hosszú ideig kifogástalan állapotban marad, azaz a mai helyzethez képest nagyarányú költségcsökkenés észlelhető a fenntartási munkáknál. Az időjárás viszontagságaitól független (hófúvás, árvíz). Baleseti lehetőség csaknem kizárt. Háború esetén vagy felvonulások alkalmával a forgalom fenntartható, sőt a földalatti alagút óvóhely céljaira is felhasználható. Végeredményben a földalatti villamos biztos, gyors és korszerű közlekedést jelent. A légi harceszközök hatalmas fejlődése pedig napjainkban biztonsági szempontból egyenesen időszerűvé teszi a megfelelő mélység esetén teljes biztonságot nyújtó, személyforgalmi és hadi6*