Vízügyi Közlemények, 1942 (24. évfolyam)

1-2. szám - VII. Andor György: A biológiai szennyvíz-tisztítás

62 ANDOR G-YÖKGY kai szemben, hogy kevésbbé kényesek, hátrányuk ezzel szemben, hogy bennük nagyobb a nyomásveszteség (5. ábra). A mozgó vízszórók lehetnek haladó- és forgómozgásnak. A forgó vízszóró az, amely vizosztó fejből és a forgókarból áll, a forgó mozgást a kiömlő vízsugrak reakció ereje folytán kapja. A forgó vízszórónál a lyukak a csőkeresztmetszet egyik oldalán vannak és így a kiömlő vízsugarak által előidézett reakciók az ellenkező irányban forgatják a forgókat. Kisebb berendezéseknél hullámle mezből készült csatornákkal történhetik a víz elosztása. A harmadik és egyben a legfontosabb követelmény a csepegtető testek jó működéséhez a hathatós szellőzés. A hathatós szellőzés előmozdítására mindig a biológiai szűrő feneke alá vezet jük a levegőt. E célból a szűrő fenekét légcsatornákkal, vagy kettős fenékkel szokás kiképezni (5. ábra). A szellőzés azonban elsősorban a külső levegő és a csepegtető test belsejében uralkodó hőmérséklet különbségétől függ. Minthogy pedig a csepegtető test belső hőmérséklete általában megegyezik a szennyvízével, a légcirkuláció annál hatásosabb, minél nagyobb a levegő és a szennyvíz hőmérsékletének a különbsége. A légáramlás felfelé irányuló, ha a szennyvíz hőmérséklete magasabb, mint a levegőé, tehát télen és lefelé irányuló az esetben, ha a szennyvíz hőmérséklete alacsonyabb, mint a levegőé, tehát nyáron. Elméletileg a biológiai szűrőnél 1 m

3 szennyvíznek a megtisztításához feltételezve a mechanikai előtisztítást, 1 m

3 levegőre van szüksége, hogy az oxigén szükséglete fedezhető legyen. A valóságban azonban ennél sokkal nagyobb mértékben adagolunk levegőt, mert nem áramlik egyenletesen a szűrőn keresztül és a keresztül áramló levegőből sem az összes oxigén használódik fel. Halwoi'son kísérletei szerint, ha a levegő és a szennyvíz hőmérséklete közti különbség 6 C°, úgy a légáramlás 22-szer akkora, mint a légszükséglet. Kisebb különbségnél természetesen kevésbbé hathatós a légáramlás, de a gyakorlati tapasztalatok szerint 1 — 2 C° különbség esetén is bőven biztosítani lehet a biológiai szűrő oxigénszükségletét. A csepegtető testek két nagy csoportra oszthatók. Ügymint a kis- és a nagyterhelésűekre. A kisterhelésű csepegtető testeknél a szűrőt csak annyira terheljük meg szennyvízzel, hogy a biológiai hártya csak oly mértékben képződjön a szűrő anyag felületén, amilyen mértékben a szűrés közben végbemenő oxidáló folyamatok le tudják építeni. Ha nem is teljesen, de legalább is igen nagy mértékben. Vagyis ennél a tisztítási módnál a biológiai hártya csak rendkívül lassan növekszik és ennek következtében a szűrő csak igen lassan, vagy egyáltalában nem tömődik el. Jellemző erre a tisztítási módra az aránylag kis szűrési sebesség (6—8 cm/óra), továbbá a biológiai hártya kis víztartalma. 5. sz. ábra. Csepegtető testek. (Zárt kivitel.) Fix vízszórókkal.