Vízügyi Közlemények, 1942 (24. évfolyam)

1-2. szám - V. Hergár Viktor: Adalékok a csatornázás költségeihez

ADALÉKOK A CSATORNÁZÁS KÖLTSÉGEIHEZ. írta: HERGÁR VIKTOR. A nyugati értelemben vett várost a közművei teszik igazi várossá. A közművek nélküli város csak az összetömörödött népességgel járó hátrányokat érzi. Épen a lakosság tömörödése teszi lehetővé a közművek olcsó kiépítését. Amióta a városok körül leomlottak a középkor várfalai, a közművek gazdaságos kiépítésének eme kritériuma vette át a várfal szerepét. E létfontosságú létesítmények kiépítésénél fellépő gazdaságossági elv helyettesíti azt a centripetális erőt, mely a várost aránylag kis területre kényszeríti és nem engedi beleveszni a tájba. Ebből a szempontból maguk a közművek is bizonyos sorrend szerint következnek egy másután. A legnagyobb területet hálóz be mindig a villanyvezeték, mert kiépítése a legolcsóbb és aránylag kis tőke szükséges hozzá. Utána a gázellátás szokott következni, majd a vízvezeték és csak legvégül a csatornázás, mint amely közmű a legdrágább és a legtöbb befektetési tőkét igényli. Ezért a városok csatornázott területe a többi közműhöz viszonyítva mindig a legkisebb. Ennek a jelenségnek másik oka abban keresendő, hogy a csatornázást természetszerűleg mindig meg kell hogy előzze a vízellátás kérdésének megoldása, vagyis előbb a vízvezetéki hálózatot kell kiépíteni és csak azután jöhet a csatornázás. így a vízvezeték magától értetődően nagyobb területet hálóz be, mint a csatorna, mert szükségszerűen előbb kell haladnia. A mai magyar városok közt egy sincs, melynek teljesen befejezett csatornázása volna. Ebben a főváros sem kivétel. De a városok állandó fejlődéséből következik, hogy a csatornázási tevékenységet sohasem lehet teljesen befejezni, mert a nyugalmi állapot, a stagnálás a közület halálát jelentené. Ezért nyomatékosan rá kell mutatnunk itt arra a körülményre, hogy a csatornázás valamely városban mindig folytonos tevékenységet jelent, melynek mindig újabb és újabb feladatai és célkitűzései vannak, s melynek mennyiségi és minőségi fejlesztése érdekében a közületnek állandó és meg nem szűnő tevékenységet kell kifejtenie. Ha elfogadjuk a csatornázási tevékenység folytonosságának tételét, akkor viszont meg kell mondanunk, hogy mit értsünk valamely város csatornázási költségén, mert a folytonos tevékenység összes költségének megállapítása igen sok nehézségbe ütközne s végeredményben nem is ez érdekel bennünket. Ezért, ha egy város csatornázási költségéről beszélünk, akkor azon rendszerint azt szoktuk érteni, hogy mibe kerülne egy városban a csatornázás oly mérvű léteítése, hogy annak alapján az már a további fejlődés során fokozatosan kiépíthető legyen. Ez az az «lső nagy lépés, mely a legtöbb magyar városban hiányzik és melynek megtétele