Vízügyi Közlemények, 1942 (24. évfolyam)

3-4. szám - II. HORDALÉKMOZGÁS A FOLYÓSZABÁLYOZÁSBAN. írta: Dr. techn. Rogárdi János

HORDALÉK MOZGÁS A FOLYÓSZABÁLYOZÁSBAN 225 A Chezy-képletből, állandó esást és érdességet tételezve fel, azt kapjuk, hogy ami ugyanazt jelenti, mint a (23) alatti egyenlet. Láthatjuk, hogy a keresett újabb elméleti összefüggés helyett ismert eredményt nyertünk. Célszerűnek mutatkozik tehát más úton elindulni. Önként kínálkoznak ebből a szempontból gyakorlati megfigyeléseink. Ezeknek a tapasztalatoknak a folyószabályozásban való alkalmazásával gyakran találkozunk. Ilyen megállapítás pl., hogy a folyó kanyarulatok sorozatában kívánja medrét kiképezni.. A kanyarképződés okai még nincsenek teljesen tisztázva.

1

5 Valószínűnek látszik, hogy az egyenesben vezetett folyó a mederellenállások egyenetlensége miatt kezdi meg a kanyarulatok kialakítását. Schoklitsch szerint a kanyarok képződésének oka az lehet, hogy az esés és a hordalék szemnagysága között nincsen meg a szükséges összhang, éspedig az esés nagyobb, mint lennie kellene. Nagyon valószínű, hogy ez így is van. Már itt rámutatunk a hordalék szemnagyságának jelentőségére. Nyilvánvaló ugyanis, hogy ha a hordalék szemnagysága a kanyarképződést megindíthatja, akkor a kanyarok kialakulásának módját is befolyásolja, vagyis a kanyarok egymásutánja, görbületi viszonyai, stb. már a hordalék szemnagyságának megfelelően fejlődtek ki. Egy másik, Fargue-tól

1

6 származó megállapítás a folyó kanyarulatainak és vízmélységeinek összefüggését határozza meg. Schoklitsch

1'' megállapítja, hogy a mederszélesség a vízfolyás szerint lefelé növekszik és az évi lefolyó vízmennyiség hattized hatványával arányos. Ezeket a gyakorlati tapasztalatokat leginkább a folyó jól és egészségesen kifejlődött szakaszán végzett megfigyelések alapján vezették le. Itt ugyanis maga a folyó figyelembe vett minden reá befolyással bíró körülményt. Kiképezte megállapodott medrét, amelynél az egyensúly minden körülmény mellett fennáll. A folyók hordalékmozgásának tárgyalásánál megállapítottuk, hogy a mederanyaga vízfolyás szerint lefelé finomodik és hogy ez a jelenség jellemző a folyóra. Feltesszük, hogy a meder anyagának a folyóhossz szerinti változása nem csupán a hordalék elaprózódásának, szétesésének, kopásának, vagyis mechanikai elhasználódásának. hanem a folyó hidraulikai tulajdonságainak is a következménye. Jellemezzük a folyó egy bizonyos keresztszelvényénél a meder anyagát d

g átlagos szemátmérővel, amelyet valamilyen módszerrel bármely keresztszelvényre megállapíthatunk. Ha L . mondjuk a forrásvidéktől számított folyóhosszat jelöli, akkor megállapodott medernél az átlagos szemátmérő d ezzel fog változni, vagyis ÜOCÍT

3 .V Végeredményben tehát Q CK R, (24) d. = U (L) . 1

4 Schoklitsch, .4.: „Der Wasserbau", I. kötet, 143. oldal. 1

6 Fargue, M.: „La forme du lit des rivières a fond mobile", Paris, Gauthier 1908. 1

7 Mint 1 S/alatti, 145. oldal. Vízügyi Közlemények.