Vízügyi Közlemények, 1942 (24. évfolyam)

1-2. szám - XIV. Lesenyei József: Az ipari szennyvíz értékesítése

166 lesen y el józsef A felszeletelt répa a gyártás folyamán a diffuzőrökbe kerül, ahol cukortartalmát kilúgzással távolítják el. A diffúzió befejeztével a szeletet az utolsó diffúziós vízzel együtt leengedik. Az ilyenkor eltávozó vizet nevezzük diffúziós víznek. Tekintve, hogy a leengedett répaszelet 6% szárazanyagot tartalmaz csak és 0*2—0-4% cukrot, szeletpréseken 16%-ra növelik a szárazanyagtartalmat. A szeletprésnél felszabaduló vizet présvíznek nevezzük és a diffúziós vízzel együtt a legkellemetlenebb szennyvizek közé tartozik. A gyártás egyéb fázisaiban fellépő szennyvizek általában már nem igényelnek további kezelést, az ismertetett vizek mennyisége 1 q répa után: 800 1. A diffúziós- és présvizek tisztításánál az első és legfontosabb lépés a répaszeletmaradványok gyors eltávolítása. A számos ezt a célt szolgáló berendezések lényege mind az, hogy kb. 1 mm fonaltávolságú szitaszöveten átszűrik a szennyvizet. A diffúziós- és présvizek további tisztítására igen sok eljárást dolgoztak ki, ezek közül csak néhányat említek meg. 1. Amennyiben elegendő terület áll rendelkezésre, úgy a szennyvízzel öntözni lehet. A területszükséglet 9—10 ezer q répa feldolgozása esetén 20 ha. 2. Talajszűréssel dolgozik a Prosskowetz-eljárás, melynél a szennyvizet alagcsövezett területre vezetik és ott zárt alagcsőrendszer mellett 4—5 napig állni hagyják, hogy a talaj rothasztó és erjesztő baktériumai hatásukat kifejthessék. Ezután a leengedett szennyvízhez meszet adnak, ülepítőn vezetik át, majd újabb talajszűrés következik. A szennyvíz magas cukortartalmának — ez egészen 3000 mg/literig rúghat — elerjesztése képezi az alapját egy egész sor eljárásnak, ezek közül a legújabbat, a salzwedeli cukorgyárban kiváló eredménnyel dolgozó berendezést fogom vázlatosan ismertetni. A 17. ábrán látható I. jelzésű földmedencébe érkeznek a diffúziós- és présvizek 35—40 C° hőmérséklettel.^Ebben a medencében erjedésnek indul a szennyvíz és főleg vajsav képződik, ennek töménysége elérheti az 1500— 2000 mg/litert is. A savanyú szennyvíz azután átbukik a II. jelzésű tóba, közben mésszel semlegesítik. A II. tóban mésziszap ülepszik le, továbbá úgy itt, mint a III. jelzésű tóban erős erjedés lép fel és azonkívül methános rothadás is. A mész hozzáadására a rothadás elpusztítja a fehérjéket, azonkívül az I. medencékben keletkezett savak kalciumsóib. A III. medencét elhagyó szennyvíz már lényegesen megtisztított, a végső ülepítésre szolgál a IV. medence. Az innen kikerülő vizet két nagykiterjedésű és sűrűn alagcsövezett homokszűrőre vezetik. A homokszűrők csurgalékvize teljesen tiszta, permanganát-fogyasztása az eredeti víz 20—23 ezer mg/liter értékéről lecsökkent 40—50 mg/literre, azaz 99'8%-os csökkenés állt elő. 3. Nem lenne összefoglalásunk teljes, ha meg nem emlékeznénk azokról az eljárásokról, melyek célja a szennyvíz mennyiségének csökkentése. Ilyenek a 17. sz. ábra. A salzwedeli cukorgyári szennyvíztisztítás vázlata.