Vízügyi Közlemények, 1942 (24. évfolyam)

1-2. szám - XIV. Lesenyei József: Az ipari szennyvíz értékesítése

AZ IPARI SZENNYVÍZ ÉRTÉKESÍTÉSE 167 Bergreen- és Classen-féle eljárások, melyek a diffúziós- és présvizet tisztítás után a répaszeletek kilúgozására újra felhasználják. Természetesen ezekben a vizekben úgy a cukor, mint a fehérjék mennyisége felszaporodik és megfelelő lehűlés esetén erjedésnek indul, penészgombák elszaporodása révén a csővezetékben eltömődések állanak elő stb. Ezen a hátrányon úgy segítenek, hogy a víz magas hőmérsékletét nem engedik lecsökkenni és esetleg csekély klóradagolással lehetetlenné teszik az erjedést. Az úsztató- és mosóvizek az összes vízszükséglet 60%-át teszik ki. Bellani 1938-ban leközölt eljárása szerint, melynek gyakorlati eredményeiről azonban még nincsen közlés, ez a vízmennyiség teljesen nélkülözhető, ha a mosást elhagyva, a répáról a földes rászeket termikus-mechanikus kezeléssel távolítják el. A Bellani-eljárás munkamódszerei: 1. A répaföldön a fejet és farkot eltávolítják, 2. a répára tapadó föld és homok leszárítása forgó dobban fáradt gőzzel történik, 3. megfelelő kefeszerkezettel a szennyezések utolsó nyomai is eltávolíthatók. Ezután a répa már a szeletelőbe kerül. Különösen ott, ahol víz nem áll korlatlan mennyiségben rendelkezésre, az eljárás megtakarítást jelent. 4. A vízszükséglet csökkentése és a diffúziós-, valamint a présvíz teljes kiküszöbölése sikerült a Rapid- és Sudenburgi eljárásnál. Ezeknél a kilúgzást magasabb hőmérsékleten hajtják végre, a répaszeleteket még a készülékben sajtolják ki és a teljes présvíz mennyiségét visszavezetik a cukorléhez. A cukorgyári szennyvizek eddig — főleg külföldi példákon — ismertetett tisztítása után két hazai gyár ilyen irányú berendezését vázolom. A Duna-folyam mellett fekvő, napi 5000 métermázsa cukorrépát feldolgozó egyik cukorgyárunk vízszükséglete 10.000 hl/nap. A gyártás különböző eredetű szennyvizeit teknőszerűen kiképzett, kotrószerkezettel ellátott szitalemezen engedik át, majd közvetlenül a Dunába juttatják. Egy másik, csekély vízhozamú befogadó mellett fekvő, napi 2000 tonna cukorrépát feldolgozó gyárunk napi szennyvízmennyisége 4400 köbméter. A szennyvizet először Babrovszky-féle szeletprésen bocsájtják át, majd egy 4 km hosszú nyilt árkon át két 3000 1/mp teljesítményű szivattyú szívóterébe juttatják. A szivattyú a szennyvizet az első, 65.000 m

2 alapterületű ülepítőmedencébe emeli át, innen egy másik átemelőberendezés a másik, ГЗ méterrel magasabb fenékszinttel bíró 73.800 m

2 alapterületű ülepítőmedencébe továbbítja. Az ülepítők befogadóképessége 233.000 m

3. Az ülepítőmedencék 3 méter magasságú földtöltéssel vannak körülvéve, rézsűs oldaluk és fenekük béleletlen, így elszivárgás is fellép. Mindkét ülepítő a befogadó felé zsilipezve van. Az összes tárolandó vízmennyiség napi 2160 m

3, mert párolgás és elszivárgás útján 50% víz eltávozik. Üjabban azáltal, hogy az öblítővizet a diffuzőrbe visszavezetik, a szennyvízmennyiség csökkent. A csekély szervesanyagtartalmú úsztatóvíz tisztítására 10, összesen 21.730 m

2 alapterületű, Г5 m mély ülepítőmedence áll rendelkezésre. A keményítő-, sör-, szesz-, élesztőgyártás szennyvizei szintén túlnyomóan szerves anyaggal vannak szennyezve. Ezek azonban már nem olyan veszélyesek, mint a cukorgyári szennyvizek és általában öntözés, talajszűrés, sőt biológiai eljárásokkal tisztíthatók meg. Mutatóul néhány hazai szeszgyár szennyvíztisztítóberendezését ismertetem.