Vízügyi Közlemények, 1942 (24. évfolyam)

1-2. szám - II. Zaitz László: A csatornázás múltja és történeti fejlődése

12 ZAITZ LÁSZLÓ horderejű. Hazánk ma még elsó'sorban agrár állam, s mint ilyen sok a mezőgazdasági hulladékunk. Ide sorolom a vásárcsarnokokban, piacokon, vásárokon összegyűlő gyümölcs, főzelék, saláta és mindenféle organikus anyagtartalmú gazdasági hulladékot és így többek között a kukoricacsutkát is. A székesfőváros Szenny vízvizsgáló Laboratóriumában hosszas kísérletezés után arra az eredményre jutottunk, hogy ha ezeket a hulladékokat a szennyvíziszap szerves anyagaival bizonyos arányban keverve vetjük anaerob rothasztás alá, az eredmény igen kedvező. A fejlődésnek ez az újabb iránya igen nagyjelentőségű. Ha figyelembe vesszük például, hogy a trianoni Magyarország évi kukoricacsutka termelése 40.000 vagonra tehető és ennek súlya mintegy 180—200.000 tonna és a laboratóriumi eredmények szerint átlagban 1 kg kukoricacsutkából 288 1 gáz fejlődik, tehát 1 tonnából 288 m

3, ez mindenesetre olyan eredmény, amellyel az energiaforrásaink korlátozottságára való tekintettel is érdemes lesz foglalkozni. Ma a csatornázási szakkérdésekben a vezetőszerepet kétségtelenül Németország játsza. Napjainkban az önellátás problémája következtében Németország a szennyvízben rejlő értékeknek energiatermelési és mezőgazdasági célokra való kihasználását fokozott mértékben gondozza. E tekintetben olyan messzire mentek, hogy 193ö-ben törvényt alkottak, mely szerint a jövőben új szennyvíztelepek csak akkor létesíthetők, ha egyidejűleg a szennyvíz értékei kihasználásáról is gondoskodás történik. A székesfőváros, amikor az 1936. évben a csatornaiszap-elgázosító berendezését elhatározta, tanújelét adta, hogy a szennyvíz kihasználására irányuló korszerű törekvések jelentőségének teljes tudatában van, mintahogy a XIX. században London, Berlin és Hamburg után az első városok között volt, amelyek a modern elveken felépülő rendszeres csatornázást megvalósították. Ezekben igyekeztem összefüggő képet adni a csatornázás múltjáról, történeti fejlődéséről és jelentőségéről. A nagyközönség a városi élettel szoros kapcsolatban álló intézmények közül általában csak a könnyen szembetűnő alkotásokat és közműveket ismeri. Ezzel szemben a csatornázás a közösség általános jólétéért szinte rejtve, nem a nyilvánosság előtt működik. Figyelemmel azonban a csatornamű elsőrendű közegészségügyi fontosságára, annak fejlesztése a közületek részéről minden pénzügyi áldozatot megérdemel.