Vízügyi Közlemények, 1942 (24. évfolyam)

1-2. szám - III. Tomcsik József dr.: A csatornázás és szennyvízkezelés közegészségügyi jelentősége

A CSATORNÁZÁS ÉS SZENNYVÍZKEZELÉS KÖZEGÉSZSÉGÜGYI JELENTŐSÉGE. írta: Dr. TOMCSIK JÓZSEF. A közegészségügy, különösképen a járványtan fejlődésében határkövet jelentett a fertőzőbetegségek kórokozóinak felfedezése. Értékes járványtani leírásokat már Hippokrates idejéből találhatunk. A régebbi tapasztalati adatok azonban, csodálatos módon még a gyanút sem irányították arra, hogy az emberi, vagy az állati ürülék terjeszti a bélcsatorna fertőző megbetegedéseit; orvosi nyelven az enteralis fertőzéseket. Először William Budd angol epidemiológus 1856-ból származó leírásában találhatunk olyan adatot, amely közvetett bizonyítékát szolgáltatja annak, hogy az egyik legjellegzetesebb enteralis betegség, a tífusz, széklet vagy vizelet útján terjed. A tífuszbaeillust Eberth 1880-ban, a kolera kórokozóját Robert Koch 1883-ban fedezte fel. Ez az idő egybeesett a nagy városok népességének rohamos szaporodásával, a városi vízvezetékek nagyszámú építésével. A vízvezetékkel ellátott zsúfolt települési központokban a nagyarányú vízfogyasztás és szennyvíztermelés természetesen gyakrabban vetette fel a csatornázás szükségességét. A csatornázás nem megfelelő kivitele, a szennyvíz elhelyezés megoldatlan volta az epidemiológiai veszélyt sokszor nem szüntette meg, csak a város központjából a széli részekre vitte át. A szennyvízártalom kiküszöbölése ás a szennyvíz elhelyezés végleges megoldása probléma lett. A megoldás korán összehozta a mérnököt a mikrobiológussal és az epidemiológussal. A szennyvízkezelés mai modern módszerei azokból a sokszor igen egyszerűen berendezett laboratóriumokból indultak ki, ahol a mérnök mechanikai, később biológiai tisztító berendezéseket a bakteriológus közvetlen szomszédságában dolgozott ki és a hatásfokuk vizsgálatát vele közösen végezte. Ez az együttműködés vetette meg az egészségügyi mérnöki tudomány alapját. A talajba vezetett szennyvíz szervesanyag és élőlény tömegének sorsa csak a talaj csodálatos, addig nem sejtett életének kifürkészése után vált ismeretessé. Ezt az alapvető kérdést mikrobiológusok és vegyészek tisztázták. Az 1939. évi svájci országos kiállítás egyik ábrája szemléltető módon tüntette fel a talajban élő mikroorganizmusok rendkívüli jelentőségét. E szerint a talaj felső rétegeiben közel 20—25-ször annyi súlyú mikroorganizmus él, mint amilyen súlyú jószágot képes a talaj felszínén termelt takarmány táplálékkal ellátni. Még a talaj rendkívüli mikroorganizmus tömegéhez viszonyítva sem elhanyagolható az a baktériummennyiség, amely szennyvíz útján kerül a talajba. A városi szennyvíz baktériumtartalmára fényt vet az a körülmény, hogy kerek számban kifejezve lakosonként naponta 1300 milliárd baktériumnak a szennyvízbe jutásával kell