Vízügyi Közlemények, 1942 (24. évfolyam)

1-2. szám - XII. Maucha Rezső dr.: A szennyvíz és a vízfolyások

126 DR. MAXJCHA REZSŐ A következő példaként a Duna-folyó Budapest alatti szakaszának megterhelhetőségéről óhajtunk a fentiek alapján némi tájékozódást szerezni. Evégből közöljük a Duna-folyóból 1941. évi október hó 22-én a szigetszentmiklósi állami vízmű előtt •merített vízminta kimerítő kémiai és biológiai vizsgálatáról szóló adatokat. A 7. sz. tábla adataiból megállapíthatók a következők: A Duna vize annak ellenére, hogy a szigetszentmiklósi állami vízmű telepénél, ahol a vízminta vétetett, Budapest város és több ipartelep összes szennyvizeit már felvette, az anaerob rothadás, tehát a súlyos szennyezés tüneteit egyáltalában nem mutatja, sőt ettől a ponttól még nagyon messze áll, noha az érzékeny kémiai módszerekkel a szennyezés nyomai kétségkívül kimutathatók. A vízben ugyanis oldott és lebegő szervesanyagok jelenléte mutatható ki, mert annak literenkint 8'3 mg-ot kitevő oxigénfogyasztása kétségkívül nagyobb az egészen tiszta vizek 2—3 mg-nyi oxigénfogyasztásánál, továbbá 38 mg lebegőszervesanyagot is tartalmazott. Az összes nitrogéntartalom literenkint 2'25 mg-ot tett ki. Ennek túlnyomó része, vagyis 94'2% ugyan már szervetlen nitrogénvegyületek, tehát ammoniumsók, nitritek és nitrátok alakjában volt jelen, de a víz szervesanyagokhoz kötött nitrogént (proteid ammonia) is tartalmazott még. Hogy az anaerob rothadástól még nagyon távol állott a víz, azt a 10'11 mg-nyi oldott oxigéngáz-tartalom mutatja, aminek 87'24%-nyi telítési fok felel meg. Ennek folytán anaerob folyamatok abban már nem mehettek végbe. Ezt mutatja az a körülmény is, hogy a víz kénhidrogént nem tartalmazott. De bűzös rothadásra hajlamos szervesanyagokat fem, mert a, Sjntta — Weldert-утоЪи negatívnak bizonyult. Ennek megfelelően kizárólag aerob folyamatok mentek abban végbe, mint pl. a nitrifikáció, amit a nitrit és a nitrát-iónok jelenléte is bizonyít. Az előzetes szennyezés a víz biológiai vizsgálatának eredményéből is megállapítható, mert a víz oekológiai jellegét /?-mesosaprobnak találtuk. A szennyvíz trágyázó hatására elszaporodtak ugyanis az oxigéntermelő producensek (törpeplanktonalgák), ez az oka annak is, hogy a víz biokémiai oxigénigényét elég nagynak, t. i. 6•03 mg-nak mértük. Ezzel szorosan összefügg a víznek fent említett csekély oldott és lebegő szervesanyag tartalma, mert az analízis során kapott értékben részben a vízben élő szervezetek testét felépítő szervesanyagok is bennfoglaltatnak. A meghatározott szervesanyagok túlnyomó része tehát már nem mint közvetlen szennyezés, hanem mint élő szervezetek testébe átment organikus anyag került kimutatásra. Természetesen a víz ß-mesosaprob oekologiai jellegének megfelelően abban még a baktériumoknak is tevékeny szerep jutott, ezt igazolják a vízben mikroszkópos úton kimutatott bakteriofág ciliáták (Vorticella). Mindezekről a jelenségekről azonban csak érzékenyebb kémiai és biológiai módszerek útján szereztünk tudomást, de ez semmiesetre sem jelenti azt, hogy a Duna vize Budapest alatt súlyosan el volna szennyezve. A dunavíz szennyezettsége Budapest alatt nagyon távol áll még ettől, sőt az még nagymértékben terhelhető is szennyvízzel. Hogy

T erre nézve felvilágosítást kapjunk, az előzőkben levezetett 10. sz. egyenlet alapján óhajtunk számításokat végezni. A soroksári-úti szivattyútelepen Dunába vezetett mintegy 2 m

s másodpercnyi fővárosi szennyvíz 5 napi biokémiai oxigénigénye Lesenyei József szföv. főmérnök úr mérései szerint literenkint 200 és 300 mg között ingadozik. Ha a kedvezőtlenebb felső határt vesszük figyelembe, akkor a szennyvíz biokémiai oxigénigényének