Vízügyi Közlemények, 1942 (24. évfolyam)

1-2. szám - XII. Maucha Rezső dr.: A szennyvíz és a vízfolyások

A SZENNYVÍZ ÉS A VÍZFOLYÁSOK 111 kizárólag az élettelen szervesanyagokat bontják el. Ez a folyamat mindaddig, amíg kellő mennyiségű oxigén áll a reducensek rendelkezésére, igen gyorsan megy végbe. A reducensek ugyanis két csoportba oszthatók: aerob és anaerob reducensekre. Az aerob reducensek a víz oldott oxigéntartalma rovására bontják el a szerves anyagokat. Ha azonban az élettelen szervesanyagok mennyisége a vízben igen nagy, például súlyos szennyezés esetén, akkor a víz oldott oxigéntartalma rohamosan elfogy, mert hiszen a baktériumok nagyon elszaporodnak és mint általában a legkisebb élőlények olyan óriási felületen fogyasztják az oxigént, hogy az már sem a víztükrön, sem a producensek útján nem pótolható, mert a renducenseké mellett még a producensek felülete is eltörpül. Másrészt a producensek csak a nappali órákban, fény jelenlétében képesek asszimilálni, a reducensek pedig éjjel nappal fogyasztják az oxigént. Ha az oxigénhiány bekövetkezik, nemcsak a konzumensek, de a producensek is elpusztulnak. Ilyenkor az anaerob baktériumok veszik át a szerepet, amelyek oxigénszükségletüket a nagymolekulájú szerves anyagok oxigén készletéből merítik, miáltal azokat oxigénben szegény, kisebb molekulákra bontják, miközben ammóniát és kénhidrogént hasítanak le, vagyis bekövetkezik a bűzös rothadás. Ez az állapot bizonyos esetekben természetes körülmények között is létrejöhet, ha valamely miliőtényező intenzitásának kedvezőtlen irányban való megváltozása folytán az élettér egyensúlya felborul. Ilyenkor önszennyezésről beszélünk. Egyébként az egyensúly helyzet ilyenféle felbomlása mesterséges beavatkozásra, szennyvizek hatására szokott bekövetkezni. Az elmondottakból tehát megítélhető, hogy a producensektől termelt szerves anyagok sorsa az élettérben a következőképen alakul: Jelöljük az időegység alatt termelt szervesanyagok mennyiségét P-vel. Ennek túlnyomó nagy részét, amit ií-el jelölünk, a konzumensek testükben raktározzák, F kicsiny hányadát ellenben életfolyamataik fenntartására fordítják. Végül harmadik, ugyancsak kisebbik része a termelt szerves anyagoknak, az egyes szervezetek elhalása folytán, továbbá a konzumensek váladékai és ürüléke révén, élettelen állapotba kerül, vagyis az élettér részére kárbavész. Jelöljük ennek mennyiségét az időegység alatt A"-val, akkor a következő egyenlet áll fenn: P = R+F+

К miből K= -[(B+FJ-P] vagyis végtelen kis idő alatt dK = ' — l(R+F)-P] dt és végül ЯК — = - [(R+FJ-P] 1 dt Ez az egyenlet tulajdonképen egy általános érvényű, az energia megmaradása elvén alapuló összefüggést fejez ki, nem meglepő tehát, hogy tökéletesen megegyezik a völgyzárógátak víztároló medencéjének vízforgalmi mérlegét kifejező egyenlettel is (2). Hiszen a völgyzáró gátak esetében a víznek lényegileg megegyező körfolyamatáról van szó. A vízi élettér egyensúlya és a völgyzáró gátak vízforgalmi mérlege között tehát teljes analógia áll fenn, amit a következők is igazolnak. A völgyzáró-