Vízügyi Közlemények, 1941 (23. évfolyam)

1-2. szám - IV. Pataki Béla: A Duna 1940. évi árvize

A DUNA 1940. ÉVI ÁRVIZE 39 De lássuk az árvíz lefolyását. Amint említettem, a Felső-Dunán március 3-án indultak meg a hatalmas jégtáblák. (III. képoldal, 1. kép.) A felső szakaszon aránylag nagyobb kár nélkül jött le torlasztól torlaszig a jég, és március 13-án este Gönyüig jégmentes volt a Duna. Március 16-án a Gödi szigetnél torlódott meg a Duna jege. Ez már komolyabb bajt okozott, mert a megduzzadt víz a felette lévő alacsonyabb területeket jeges árvízzel borította el. Nagymaros, Visegrád, Vác partmenti részei víz alá kerültek. Március 17-én a jégtorlasz kissé megcsúszott és a Sződ-Felsőgödi Ármentesítő Társulat védőműveit támadta meg. A 18-ára virradó éjjel a jég benyomta a társulat dunaparti mellvédfalát és a jeges árvíz a töltések koronája felett betört a társulat területére. Ugyanakkor a felduzzadt víz elszakította az ilkamajori csatorna mentén lévő gyönge, alacsony és a mellett rossz anyagból készült töltést. A társulat területe órák alatt menthetetlenül víz alá került, a három irányból jövő támadás ellen nem lehetett védekezni. Március 18-án éjjel 3 órakor a Sződ-felsőgödi társulatra veszélyt hozó jégtorlasz megindult és a víz rohamosan apadni kezdett. Sajnos, néhány órai látogatása is hatalmas pusztítást okozott a gyönyörű üdülőhelyen: megrepedezett falak, iszappal bemocskolt széthulló bútorok, sár és piszok jelezték az útját. A károsidtak a vétkest keresték és nehezen tudtak belenyugodni abba, hogy az árvíz színe alatt maradó, helyenként mindössze 1 méter koronaszélességű töltéssel ilyen árvíz ellen védekezni nem lehet. (Azóta a töltéseket megemelték és megerősítették.) A továbbhaladó jégtorlasz mindent elpusztított, ami az útjába került. Egy faépületet a kompkötő-szigettől 10 kilométernyire, Pócsmegyer és Szigetmonostor közé szállított le a Duna jege s ott kirakta a partra. # » * Amíg a Dunán a jégtorlódás meg-megcsúszva haladt Budapest felé, március 14-én a Dunántúl majdnem 20 -ra emelkedett a hőmérő higanya. A bajt növelte, hogy az olvadó hóra kiadós meleg záporeső hullott. A dunántúli patakok és erek eddig sohasem látott vízhozamot adtak. A medrek mindenütt szűknek bizonyultak és órák alatt tenger borította a Dunántúl déli részét. A dunamenti védőgátakat itt most'már kétoldalról támadta a víz és kemény próbára tette az ármentesítő társulatok vezetőségét. Ekkor lépte meg. illetve szakította el, az árvédelmi töltését a Sió is Uzdnál és később Simontornyánál. A kilépő víz az árter ületen húzódott le a Duna felé. A Sió által szállított víztömeg azonban meg sem mozgatta a Duna jegét, még közvetlenül a torkolatnál sem. * » • A Dunán lefelé húzódó jég e közben a szentendrei Dunaág mentén fekvő Tahitótfalu, Pócsmegyer és Szigetmonostor községeket fenyegette árvízveszéllyel (2. kép). Tahitótfalu, amelyet csak gyenge gát véd, víz alá került. A szentendreszigeti ármentesítő társulat alacsony töltésein a jeges árvíz rövid ideig át is bukott . A Dunaág felől nem bontotta meg a fagyos és kellően gyepe-