Vízügyi Közlemények, 1941 (23. évfolyam)

1-2. szám - IV. Pataki Béla: A Duna 1940. évi árvize

40 PATAKI BÉLA sített töltéstestet, de a nagydunai oldalon átszakadt a töltés. Szerencsére sikerült a szakadást idejében elfogni. A váci Dunán a jégtorlasz a nagyobb árvízkatasztrófa bekövetkezte előtt ismét megcsúszott. Az ennek folytán bekövetkezett rohamos apadással a további vízátfolyás megszűnt és így a védett területnek csak a legmélyebb részei kerültek víz alá. A többnapos árvédelemben kimerült lakosság egyidőre megpihenhetett. A jégtorlasz megindultával Újpest városa került veszélybe. Itt kiszámíthatatlan árvízkatasztrófa lett volna, ha a levonuló jég Káposztásmegy érnél, vagy a XIII. számú párhuzamműnél megakadt volna. Szerencsére a párhuzammű mentén és a székesfőváros területén a jól szabályozott Dunamedren simán vonult el a jég. A lezúduló víztömeg a lánchídi vízmércén március 18-án reggel 724 centiméteres vízállást okozott, amely több mint 2 méterrel maradt ugyan az 1838. évi 929 centiméteres vízállás alatt, de az 1876. évi vízállást 40 centiméterre megközelítette. A főváros védműveiben az árvíz nem okozott kárt, csupán a gátakkal nem védett pestkörnyéki csónakrelepekről hozhattak szenzációs képeket és tudósításokat a lapok (III. képoldal, 3. kép). Aznap este már Szászhalombattánál torlódott a jég. Ez a torlódás volt a legveszélyesebb, mert a Csepelszigeti Ármentesítö Társulat védvonala mentén a legutóbbi 100 évben előfordult legmagasabb vízállásnál 1 méterrel magasabbra duzzasztotta a Duna szintjét. A védelmi vonal Tököl község közelében lévő szakaszán már átbukott a víz, de a társulat vezetőségének a honvédség segítségével sikerült a vizet nyúlgát emelésével idejében elfogni. Délután azonban az egyre emelkedő áradat Lórévnél a gát rossz anyagból készült részén utat talált, és a feltorlódó jégtáblák, továbbá a gát mentett oldalán fekvő magas hóréteg által rejtve maradva, a gát testét átszakította éppen akkor, amikor a torlasz megmozdult és az apadás nemsokára megindult (4. kép). A szakadás úgy keletkezhetett, hogy a töltéstest legfelső méterébe az építés idején valószínűleg folyóshomok réteg került, amelynek mentén a felső átfagyott réteg boltozatszerűen elválhatott. A víz utat találván, a homokréteget kimosta, mire a felette lévő átfagyott réteg egyszerre szakadt be. A nyílásba tóduló jégtáblák a szakadás hirtelen elfogását lehetetlenné tették. A kezdetben keskeny szakadás gyorsan bővült. A közerő emberei hazaszaladtak, hogy a sajátjukat mentsék. Néhány perc múlva az első szakadástól 70 méternyire újabb szakadás keletkezett és a helyzet menthetetlenné vált. A helyszínére érkező honvédség már csak az árvíz továbbterjedését megakadályozó szorítógát építésével segíthetett. A társulat vezetősége általkijelölt vonalon sikerült is az áradatnak útját állni és így Ráckeve megmenekült az elöntéstől. A külső és "belső vízszin kiegyenlítődése után megkezdték a szakasz elzárását, ami rövidesen el is készült, úgyhogy a jeges árvizet követő zöldár már nem tett kárt a társulat területén (IV. képoldal, 5—7. kép). Ugyanekkor a szemközti oldalon Ercsinél okozott a torlódás által megduzzasztott víz károkat. Az ercsi vízmércén a vízállás 720 cm-re emelkedett. A torlasz jégtáblái a partmenti, és a község alacsonyabban fekvő épületeit veszélyeztették (8. kép). Az Ercsi-Iváncsai Árvédelmi Társulat védvonalát itt a Budapest—eszéki állami út teste képezi. A társulat március 15-e óta emberfeletti küzdelmet folytatott a