Vízügyi Közlemények, 1941 (23. évfolyam)
1-2. szám - XIII. Siklósi Szabolcs: A Sajó, Zagyva és Tarna 1940. évi árvizei
A SAJÓ, ZAGYVA ÉS TARN A 1940. ÉVI ÁRVIZEI 141 A víz a szabályozás során épített ívhidak pályaszerkezetén bukott át A töltések nélküli folyó völgyében végigsöpört az áradás A károk azonban mégsem voltak jelentősek, mert az árhullám gyorsan vonult le. A Bódva torkolatánál épített duzzasztómű szárnyfalát megkerülte a víz, alámosta és részben bedöntötte, aminek folytán az ú. n. Kis-Sajó élővízzel való ellátásában nehézségek keletkeztek. A Kis-Sajó medrét még jobban feliszapolta az árvíz és ezzel súlyos károkat okozott. A belvizek levezetése megnehezült, ill. részben lehetetlenné vált. A hosszú évekig elodázott fenntartási munkálatokat ezután már nem lehet tovább halasztani. A Sajó-folyó alsó szakaszán a Bódva árvize miatt még az 1937. évi árvíznél is magasabb szint alakult ki. Helyenkint 30 cm volt a túlemelkedés. Miskolcon ez még nem jelentett veszélyt, mert időközben az ú. n. Csorba-telepet az 1937. évi legmagasabb víznél Г0 m-rel magasabb koronájú védgáttal vették körül. Az árvíz megindulása előtt képződött jégtorlaszok kialakulását idejében történt katonai közbelépés elhárította és így Miskolc külső települése nem volt veszélyben. A legsúlyosabb helyzet a Miskolc alatt lévő területen a Sajó jobbpartján volt. A miskolc—sátoraljaújhelyi vasútvonal átereszein a partokon átcsapó víz Szirma, Kistokaj és Sajópetri irányában a Hejő völgyébe tört át. Az árvíz elöntötte és sok helyen átszakította a közlekedési utakat. Ónod és Nyékládháza között a közlekedést napokra elvágta. A Hejőkeresztur felé vezető úton pedig még hetekkel később sem sikerült az úttestben támadt szakadásokat helyreállítani. "A közutak műtárgyai a 30—40 m 3/sec-os vízmennyiségekre nem is lehettek méretezve, és így a legtöbb híd erősen megrongálódott. A Hejő medrében az összefutó vizek a Sajó kiöntésével szaporodva nagy területeket öntöttek el. (1940. március 26—április 1.) A miskolc— mezőcsáti vasútvonal Hejő-hídja — a hídfő alámosása miatt — hónapokra alkalmatlanná vált a vasútforgalomra (március 30). A délborsodi községek útjain a közlekedés teljesen megakadt. A Délborsodi Tiszai Ármentesítő- és Belvízszabályozó-Társulat ugyanekkor a tiszai árvédekezésnél volt lekötve és a hátulról beömlő belvizek súlyosbbították helyzetét. A Sajó-folyó összesen mintegy 10.000 kat. hold árterületet öntött el. A folyó partjait, illetőleg medrét rögzítő partbiztosítások nagyobb kárt nem szenvedtek, csupán a jégzajlás szabdalta meg kissé a rőzsemunkákat. A belsőségek védelmére létesült művek (Putnok, Szirmabesenyő, Sajóbesenyő, Sajópetri, Sajólád) teljesen megfeleltek feladatuknak. A Zagyva árvize a hatvani szakaszon. Veszélyben volt az egész község, a cukorgyár és a vasúti forgalom is. A legnagyobb erőfeszítéssel sikerült azonban a község felől a végveszélyt elhárítani és a vasútforgalmat is — a hatvan—szolnoki vonal kivételével — teljes egészében fenntartani.
