Vízügyi Közlemények, 1941 (23. évfolyam)
1-2. szám - XIII. Siklósi Szabolcs: A Sajó, Zagyva és Tarna 1940. évi árvizei
142 SIKLÓSI SZABOLCS Az árvíz 1940. március 24 és 29-e között vonult le. Március hó 24-én, húsvét vasárnapján, 15 órakor volt a helyzet a legveszedelmesebb. A vízállás 375 cm volt, tehát csak 5 cm-rel kevesebb az előző évi tetőzésnél. A pásztói vízjelző állomás ugyanezen a napon délben 80 cm-es áradást jelentett, tehát Hatvanban az éjszakai órákra további emelkedésre lehetett számítani. A védgátat a napokig tartó alacsonyabb víz már teljesen átáztatta v több helyen erősen csurgott. A kirendelt közerő a csurgásokat a vízfelőli oldalról igyekezett elfogni, ami nagyon sok helyen egyáltalán nem sikerült. A vágóhídtól lefelé terjedő, mintegy 300 m hosszú szakaszon kb. 10 helyen karvastagságnyi sugárban ömlött át a víz. Az áradó víz a tél folyamán előrelátóan emelt nyúlgátak koronáját 15 cm-re megközelítette. A nyúlgátaknak a vízfelőli oldalon pallókkal való biztosítását és további magasítását, továbbá a legveszélyesebb csurgások elfojtását a legnagyobb eréllyel kellett folytatni. A miskolci honvéd hadtestparancsnokságtól katonai segítség is érkezett, mert a kimerült, és már csaknem elfásult polgári munkaerővel a további sikeres védekezés lehetetlen lett volna. Már előbb jelentették, hogy a hatvan—szolnoki vasútvonal hídján felül kb. 600 m-re a balparton igen veszélyes csurgás van és már deréknyi vastagságban ömlik át a víz. Azonnal ennek elfogásához kellett látni. Már majdnem sikerült a csurgást a vízfelőli oldalon levert szádpallókkal elfogni, amikor a víz a töltés anyagát kimosta, a nyílás nagyobb lett és kb. 1 '00 m széles rész ki is szakadt. Állandó védekezéssel, a szakadásnak földes zsákokkal való kitöltésével mégis sikerült a tovább-fejlődést megakadályozni. Éjfél után a vízállás már 403 cm volt és a vágóhídtól lefelé terjedő szakaszon a víz színe a nyúlgátak tetejétől is csak 2 — 3 cm-nyire volt. A nyúlgátaknak földes zsákokkal való megerősítését és magasítását kellett szorgalmazni. Egy óra tájban a cukorgyári (jobb) oldalon a sportpályánál átszakadt a gát és a víz nagymennyiségben zúdult a cukorgyárra. Szétterülve a boldogi határt öntötte el. Ez a körülmény némileg enyhítette a hatvani oldal helyzetét, mert a további áradás megszűnt s a víz 403 cm-nél tetőzött . Az előző évi árvíznél 23 cm-el magasabban. A cukorgyári gátszakadás következtében a víz a budapest—kassai állami úton is átbukott, azt nagymértékben megrongálta, úgyhogy a hatóság a közlekedést március 28-ig betiltotta. (Egyébként a cukorgyár később, — amikor Hatvan balparti belsőségére veszélyt már nem jelentett, — a katonaság parancsnokának engedélyével saját embereivel elzárta a gátszakadást.) Két órakor megérkezett Budapestről egy utászcsapat 35 főnyi legénységgel, 3 db 3-részes pontonnal és egyéb műszaki és segélytnyujtó felszereléssel. A katonaság elsősorban a szolnoki híd felett levő igen veszélyes csurgáshoz szállított pontonokkal anyagot, minthogy eddig a védekezést az a körülmény is igen nagy mértékben megnehezítette, hogy a községtől több mint 3 km-re levő helyre csupán vállon lehetett a pallókat, cölöpöket és földes zsákokat szállítani. A pontonokon szállított anyaggal most már élénkebb ütemben lehetett az elzárást folytatni. A 24 és 25-e közötti tetőzés után a víz állandóan apadt, 26-án reggel 7-kor az apadás már 25 cm volt. Az időjárás enyhülése folytán azonban további árhullámra lehetett számítani. A védekezést tehát a legnagyobb eréllyel folytatni kellett.
