Vízügyi Közlemények, 1941 (23. évfolyam)
1-2. szám - VII. Bauer Sándor: A belvízrendezés kérdései
74 BA TT ER SÁNDOR Bizonyos azonban, hogy mezőgazdaságunk belterjessége nemsokára olyan fokra emelkedik, amely elengedhetetlenné teszi a fokozott belvízrendezést is. Ezért, ha ma még nem is volna kifizetődő, hogy a belvízrendezéssel az ideihez hasonló kivételes csapadékú évekre berendezkedjünk, az Alföldet sújtó mérhetetlen csapásokon okulva az államhatalomnak kell közbelépnie, hogy az ideihez hasonló mérvű káros terméscsökkenések és épületkárok a jövőben elő ne fordulhassanak. Mindenekelőtt koszerűen és a mezőgazdaság fejlődését némileg megelőzve tovább kell fejleszteni a belvízrendezést. Közigazgatási út on kell megakadályozni azt, hogy olyan legelőterületeket törjenek fel és használjanak szántóul, amelyeken a művelés biztonságának megteremtése a művelésváltozás értékét többszörösen meghaladja. Különösen fontos, hogy tanyaépületek — felelős szakértői vélemény alapján — csak ott épülhessenek, ahol a szociális és egészségügyi szempontoknak meg is fognak felelni. Semmi körülmények között sem volna megengedhető, hogy tanyaépületek szigetelt kő-, tégla- vagy betonalap nélkül épüljenek. 1 Tavasszal sokszor és sok helyen hallottuk a panaszt , hogy a társulatok hanyagok, nem felelnek meg feladatuknak. Ezekkel a vádakkal szemben a leghatározottabban védelmére kell hogy kéljek a társulatoknak. Nagyon kevés kivétellel messze túlhaladták teljesítési kötelezettségüket, de a normálisát többszörösen felülmúló vízlezúdulás ellen természetesen csak részben vagy késve tudták megvédeni a gondjaikra bízott területeket. Az igazság kedvéért megjegyzem azt is, hogy a legutóbbi száraz években maguk az érdekeltek ellenezték a vízrendezés fejlesztését. De meg kell állapítanom azt is, hogy az érdekeltek, akik eddig teljesen a saját erejükre voltak utalva az ármentesítés és belvízrendezés tekintetében, további terhek viselésére már képtelenek. Ezért, figyelembevéve a termelés biztonságához fűződő országos érdekeket, kívánatos, hogy az űrvédelem és belvízvédelem költségét a társulati érdekeltség válláról az egész ország lakosságára hárítsuk át és, hogy az állam az árvédelem és belvízvédelem fejlesztését vállalja. Ehhez természetesen az szükséges, hogy a vízügyek az állam részéről is közgazdasági fontosságuknak megfelelő támogatásban részesüljenek, ami a múltban nem volt meg mindig. * * * Végül még foglalkozni kívánok a szegedvidéki vadvizek kérdésével. A vadvizektől kárt szenvedett területek közül a legnagyobb kétségtelenül a Duna—Tisza közére. Szeged, Kiskunhalas, Kecskemét, Kiskunfélegyháza és Kistelek területére esik (4. ábra). Amíg az ország többi részén sokkal kisebb területekre korlátozódik és sokkal ritkábban fordul elő vízkár, az ezen az óriási területen majdnem minden évtizedben legalább kétszer jelentkező vadvíztömegek országos vonatkozásban is jelentős területeket kapcsolnak ki a mezőgazdasági művelésből. 1 Egy néhány éve Szegeden elhangzott nagyon érdekes orvosi szakelőadás keretében az előadó felhívta a hallgatók figyelmét a szigetelés nélküli tanyaépületekbon lakó tüdővészesek óriási arányszámára és kimutatta a tüdővész okozta ijesztő pusztításból a városra háramló nagy költségeket. Csak annyit jegyeztem meg: mennyit takarítana meg a város, ha a nincstelenek részére saját költségén készíttetné el tanyaépületük téglaalapját és szigetelését, — nem is beszélve a szociális szempontokról !
