Vízügyi Közlemények, 1941 (23. évfolyam)

1-2. szám - V. Durst Zoltán: A tiszai árvédelem

54 DURST ZOLTÁN (XI. képoldal, 11 — 13. kép). Ezen a szakaszon nincs végleges árvédelmi töltés, csak kisebb méretű, úgynevezett nyárigátak épültek a Tisza mentén. Az idei árvíz szintje 5 cm-rel meghaladta a koronájuk magasságát. A nyárigátak és a községi körgátak védte összesen mintegy 9100 kat.hold kiterjedésű területből, eró'sen megfeszített munkával 4200 holdat sikerült az elárasztástól megkímélni. Szolnok alatt, Szolnok és Tószeg, illetve Tószeg—Tiszavárkony — Vezsenv — Jászkarajenő községek között a védekezés helyenkint kiépített töltések és az árvíz ideje alatt sürgősen emelt ideiglenes nyúlgát mentén történt. Lelkiismeretes és körültekintő munkával sikerült itt is a községek mélyfekvésű részeit, számos tanyaépületet és jelentékeny területeket az elárasztástól megmenteni. Az erős hullámverés különösen a szolnok-tószegi műút mentén okozott tetemes kárt, ahol helyenkint, a nem védett szakaszokon, az úttest tekintélyes részét is elsodorta. Összehasonlítva az idei árhullámot az eddig levonult legnagyobb árvízzel, azt láthatjuk, hogy az idei árvíz magassága általában alatta maradt a legnagyobb árhullámnak és mindössze a Tiszapolgár és Tiszafüred közötti szakaszon haladta meg azt. A legnagyobb eltérés az állami vízmércéken eszközölt észlelések alapján Tiszakeszinél 35 cm és Tiszadorogmánál 26 cm volt (lásd az 1. ábrát). Ezeket az adatokat kiegészítik az Alsószabolcsi Tiszai Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat árvízi vízmércéin végzett leolvasások. Ezek szerint az árhullám a társulat 15- és 16-os számú őrházánál, Ároktő alatt, volt a legmagasabb, ahol 53 cm-rel haladta meg az eddig észlelt legnagyobb árvízszint. Kétségtelen, hogy az árvíz magasságában ezen a szakaszon bekövetkezett emelkedést nagyrészt a borsodi nyilt ártér bevédése idézte elő. Az öblözet teljes ármentesítése után az árvíz szintjének további emelkedésével kell számolni. A végrehajtott töltésemelési munkálatokkal elért 1*50 m-es biztonság ezen a szakaszon tehát már nagymértékben csökkent. * * * Amíg a Tisza-folyó árvíztömegei a töltések közé fogott szakaszon igen magas szinttel, de minden különösebb baj nélkül folytak le, addig az ármentesítő társulatok mentesített területén hóolvadás és eső következtében jelentkező víztömegek levezetése rendkívül sok nehézséget, bajt és gondot okozott. A társulati belvízlevezető-csatornák a tömegesen jelentkező belvizeknek levezetésére általában szűknek bizonyultak, ezért a társulatok csupán a belvíztömegelcnek lehető gyors és tökéletes elvezetésére törekedtek. A mélyebben fekvő területek átmeneti elbontását nem lehetett elkerülni. Az elárasztással okozott károk szerencsére nem voltak túlságosan nagyok, mert az olvadás megindulásakor a föld erősen meg volt fagyva, s a fagy a jeges víz alatt csak nehezen engedett fel. Mire a víz megmelegedett volna, a töltésekben készített átvágásokon és zsilipeken a víz lefolyt. A hóolvadás az Alföld nyugati részein, a Duna-Tisza közén, néhány nappal előbb indult meg, mint keleten. Az első belvízveszélyt a Tisza völgyében a GerjePerje Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat területéről, március hó 13-án, jelentették. A Gerje-Perje ármentesítő társulat, éppen úgy, mint a többi társulat is — a főcsatornákat, több esetben a II-rendű csatornákat is — az olvadást meg-