Vízügyi Közlemények, 1941 (23. évfolyam)

1-2. szám - V. Durst Zoltán: A tiszai árvédelem

A TISZAI ÁRVÉDELEM 55 előzően egy ásónyom szélességben a hótól, a hidaknál és átereszek helyén a jégtpl is megtisztította. A hirtelen bekövetkezett melegben az olvadás oly nagy mértékben indult meg, hogy a víz hamarosan megtöltötte a Gerje-csatorna medrét. A csatornát akkor még 60 cm vastag jégréteg borította és ez a jégpáncél tekintélyes területet foglalt el a csatorna szelvényéből. A fennmaradó szelvény kevésnek bizonyult a víz elvezetésére. A víz meghágta a főcsatorna mentén rendszertelenül elhelyezett, sok helyen lekopott depóniákat és a mélyfekvésű területeket elöntötte. Súlyosabbá vált a helyzet akkor, amikor a csatornák fenekéhez és oldalához odafagyott jég felszakadt és hatalmas táblákban a víz felszínére tört. A jégtáblák megakadtak a hidaknál és torlaszokat képeztek. Veszedelmes torlasz keletkezett Cegléd mellett és Törtei határában több helyen. Cegléden a víz a város mélyebben fekvő területeit is elöntötte, több ház víz alá került és összedűlt. Különösen veszélyes volt a Törtei község határában keletkezett torlasz, amely gátszakadást is okozott és hidakat döntött romba. A felülről jövő jégtáblák majdnem minden hídnál ismét megakadtak, továbbindításuk rengeteg munkával és fáradsággal járt.. Március hó 17-én megkezdte a társulat a csatornáknak alulról, a torkolattól felfelé történő kijegelését. A munka oly szépen sikerült, hogy a csatornáknak a jégtől való megtisztítása után a belvízveszély is elmúlt. A jégtorlaszok néhány eset kivételével a hidaknál keletkeztek. A fahidaknál a jégtorlódást legtöbb esetben az idézte elő, hogy a híd a hossztartó alatt 50—60 с m-el még egy vízszintesen elhelyezett gerendával van kitámasztva. Boltozott ívhidaknál a hídnyílásnak felfelé keskenyedő szelvénye minden esetben megakadályozta a jégtáblák szabad levonulását (XIV. képoldal, 20. kép). Több fa- és vasbetonhíd összedűlt, vagy erősen megrongálódott. A legnagyobb bajt a Törtei község alatt lévő jégtorlasz okozta. Törtei község bővizű ártézi kútja nincs lefojtva és fölös vize a Gerje-csatornába folyik. Ennek következtében a csatornában a tél folyamán fenékig érő, több méter vastag jégtöinb képződött, amely szinte teljesen elzárta a csatorna átfolyási szelvényét. Ennek a jégdugónak eltávolítása robbantással is csak nehezen sikerült. Ilyen és ehhez hasonló bajok léptek fel a többi társulatnál is. Lehet mondani, majdnem minden társulatnak megvolt a maga ,,Gerje" csatornája. A tisza-szamosközi társulatnál a szabályozott Tűr-folyó és aTapolnok-csatorna, a Beregvármegyei Vízszabályozó Társulatnál a Szipa és az eszeny—lónyai-csatorna, felsőszabolcsi és a Nyírvízszabályozó Társulatnál a Lónyay-csatorna, a heves—szolnok—jászvidéki társulatnál a Hányi- és a Milléri-csatorna és így tovább, okozott sok nehézséget (19—22. kép). « A folyó évben az olvadás úgyszólván ugyanazon a napon indult meg az Alföldön és a hegyek között. A belvíz jelentkezésével egyidejűleg a Tisza is áradni kezdett és a zsilipeket hamarosan le kellett zárni. A zsilipek lezárásával egyidejűleg megindult a szivattyúzás. A szivattyútelepek gépegységei megközelítően sem tudtak annyi vizet átemelni, amennyi a nyitott zsilipeken át másodpercenkint lefolyt. Ennek következtében a víz a csatornákban egy ideig állandóan emelkedett és ahol nagyobb tárolómedencéről nem történt gondoskodás, ott a csatorna medréből is kilépett és hosszabb-rövidebb időre elöntötte a mélyebb területeket.