Vízügyi Közlemények, 1941 (23. évfolyam)

1-2. szám - V. Durst Zoltán: A tiszai árvédelem

A TISZAI ÁRVÉDELEM 53 alkalmával a víz bejátszik, a burkolat alatt lévő talajt megbontja és kimossa. A tartós kimosás következtében a burkolat alatt tekintélyes üregek keletkeznek, amelyek később a burkolat tönkremenetelét és beomlását idézik elő (5. kép). Ilyen beomlás a heves—szolnok—jász vidéki társulat területén Sarud, Tiszanána, Tiszasüly és Kőtelek községek határában összesen mintegy 900 m hosszú szakaszon, a Középtiszai Ármentesítő Társulat területén Tiszaderzs, Abádszalók és Pusztataskony községek határában 150 m-en következett be. A védekezés az ilyen helyen már nehezebb, mert tekintélyes hosszúságban és meredek, nagy felületen kell a védekezést megindítani. Legtöbb esetben a megfelelő védőanyag — 3 — 4 m hosszú karók, nagymennyiségű homokzsák, vagy rőzse — sem áll azonnal rendelkezésre. A sérült szakasz bevédése a rendelkezésre álló anyagtól függően többféle lehet és a védekező mérnök találékonyságát és leleményességét dicséri. A Heves—Szolnok—Jász vidéki Ármentesítő Társulat Tiszasülyön az ottani fűrésztelepen deszka- és pallóanyagot, valamint 4 — 5 m hosszú kútostorfát talált a kellő mennyiségben. Ezt az anyagot gyorsan a veszélyeztetett helyre szállíttatta és ott célszerűen felhasználta. Néhol a pallókból szádfalat vert a társulat a szakadások elé és a pallók mögötti teret rőzsével, trágyával vagy szalmával töltötte ki (6. kép). Más helyen az egymásra helyezett rőzsetutajokat ostorfákkal szorították le és ilymódon takarták be a szakadás helyét (7. és 8. kép). A Középtiszai Ármentesítő Társulat homokzsákkal töltötte ki a burkolaton keletkezett nyílást (9. és 10. kép). Más helyen, ahol elegendő deszkaanyag volt készenlétben, ezzel védték be a töltés oldalát. Amint látjuk, még ugyanazon társulat területén is, egymástól távoleső helyeken a védekezésnek más és más módját alkalmazták sikerrel. Töltésszakadás a Tisza völgyében seholsem következett be. Erős, könnyen végzetessé válható csurgás a tisza-köröszugi társulat kőrösmenti töltésén fordult elő. Április hó 7-én este a tóközei védgát 9. és 10. hm szelvényei között egy 15 m hosszú gátszakaszon három helyen erős folyás indult meg a 6 m magas gáttest alsó részén: A folyások legerősebbike 15 cm vastag sugárban ontotta a vizet. A vízsugár átmérője 9 órára már 40 cm-re nőtt, ami azt jelentette, hogy másodpercenkint 150—200 liter víz ömlött a mentett területre. A két kisebb folyás helyét pállók leverésével majdnem teljesen el lehetett zárni, de ezt a harmadikat nem. Itt csak annyit sikerült elérni, hogy a nyílás nem bővült rohamosan tovább és a vízhozama csak lassan emelkedett. Az óriási szélvihar minden világító-eszközt eloltott és az erős hullámverésben, csupán égő rőzse lángjánál, a befolyás nyílását az éj folyamán nem lehetett megtalálni. Hajnalban, amikor a vihar kissé csillapodott, sikerült a gátcsurgást teljesen elzárni. Az árvíz elvonultával a töltésszakaszt a társulat feltárta és megállapította, hogy a vízfolyás útja 6 m hosszúságban, a régi gáttest felett, a magasított töltésrészben vezetett, itt a régi gáttestbe hatolt és a terep felett mintegy 1 m magasságban tört a felszínre. Az erős vízfolyás helyenkint akkora üreget vájt a töltésben, hogy egy ember hajlott állásban meg tudott fordulni benne. A gát anyaga a legrosszabb minőségű, erősen zsugorodó szik volt. Az árvíz elleni védekezés során megemlítem még a nyíregyházi folyammérnöki hivatalnak a Vásárosnamény—Zsurk közötti Tiszaszakaszon folytatott küzdelmét