Vízügyi Közlemények, 1941 (23. évfolyam)
1-2. szám - III. Dr. Aujeszky László: Szubtrópusi és tengeri légtömegek szerepe a hazai árvizek keletkezésében
SZUBTRÓPUSI ÉS TENGERI LÉGTÖMEGEK SZEREPE A HAZAI ÁRVIZEK KELETKEZÉSÉBEN. 1 Irta: DR. AUJESZKY LÁSZLÓ. A hazai árhullámok kulcsa mindenkor az időjárásban rejlik. Ez a tétel érvényes mind a jégtorlódásos, mind a jégmentes árhullámoknak a keletkezésére. Széles körben ismertek azok a hosszú időszakot felölelő időjárási rendellenességek, amelyek az idei nagy árvizeket hónapok során át előkészítették. Van azonban az időjárásnak még másik hatása is az árhullámok sorsára. Egész hónapok rendellenes időjárása kell ahhoz, hogy a tavaszi árvizeknek mintegy a nyersanyagát előkészítse és felhalmozza. De ez még nem árvíz, hanem csak az árvíznek a szükséges feltétele. Hozzá kell még csatlakoznia az időjárás másik, és éppen olyan fontos behatásának, egy hirtelen fellépő hatalmas időjárási fordulatnak, amely egyik napról a másikra új helyzetet teremt és kirobbantja az árhullám keletkezését. A Duna nevezetesebb tavaszi árvizeinek történetére visszatekintve, ilyen kritikus időjárási eseménynek kell tekinteni az 1838. február 23—25-i hirtelen enyhülést és esőt (amelyek minden valószínűség szerint erős szubtrópusi légbetörésnek a kísérőjelenségei voltak); ilyen válságos nap volt 1876. február 16-a, midőn egy példátlanul éles időfordulás a kemény tél helyébe minden átmenet nélkül meleg tavaszt hozott; és ilyen nap volt 1940-ben többek közt a március 14-e is, midőn az erős praefrontális légbetörés után rögtön hatalmas zivatar és felhőszakadás lépett fel a Dunántúlon még ugyanennek a napnak a délutánján. Az alábbiakban néhány szóval ismertet jük az idei tavasznak ezeket az árvízmeteorológiai szempontból sorsdöntő napjait. Hogy az ilyen döntő napok természetébe mélyebben betekinthessünk, legyen szabad a következőkre rámutatnom. Az árvízmeteorológia egyik sarkalatos tétele, hogy nálunk a hirtelen tavaszi olvadásokat nem a napsütés egymagában okozza. A koratavaszi napok pár óráig tartó és nem is nagyon erős napsütése a hótömegeknek^ csak lassú pusztulását hozza létre és ezzel nem nagy vízmennyiségek gyors lezúdulását, hanem csak a hókészlet lassú csökkenését idézi elő. Ezeket a vizeket a vízhálózat általában könnyen le tudja vezetni. A napsütés egymagában tehát nem növelője az árvízveszedelmeknek, hanem inkább csökkentője. Hirtelen és sok olvadékvizet szolgáltatnak azonban más időjárási események, és pedig a nagy páratartalmú meleg szél és a bőséges eső. Nagy hótömegek, valamint rossz lefolyási és beszivárgási lehetőségek jelenlétében a legveszedelmesebb for« 1 Felszólalás a Magyar Mérnök- ós Építész-Egylet vízépítési szakosztályának 1940. szept. 24-i ülésén. 3*
