Vízügyi Közlemények, 1941 (23. évfolyam)

1-2. szám - III. Dr. Aujeszky László: Szubtrópusi és tengeri légtömegek szerepe a hazai árvizek keletkezésében

A HAZAT ÁRVÍZ Ii К KELETKEZÉSE 35 dulat az szokott lenni, hogy ú. n. azóri vagy maritim szubtrópusi levegő özönlik be a hóval borított területre. Ennek a levegőfajtának jellemző tulajdonságai, hogy az évszakhoz képest magas a hőmérséklete (télen is mindig olvadásponton felül van!), továbbá, hogy nagy a páratartalma és, hogy kevéssé turbulens a mozgása. A nagy páratartalom és a csekély turbulencia miatt az elpárolgás és szublimáció nagyon gyenge ebben a levegőfajtában és a hó egész tömegében folyékony vízzé alakul. Ezek előrebocsátása után az 1940. év tavaszának kritikus napjairól a következő adatokat kell említenem. Az enyhe maritim levegőnek ezek az előretörései az 1940-es tavasz folyamán aránylag későn kezdődtek meg. Január 23-án, február 3-án és február 13-án a szubtrópusi levegő eljutott ugyan Közép-Európa fölé, de mind a három alkalommal csak a felső légrétegekben sikerült az előnyomulása, mert a hótakaró felett fekvő rendkívül hideg téli levegő sokkal nagyobb sűrűsége révén a könnyű maritim szubtrópusi levegőt a magasba szorította. Idelent tehát ez a három maritim légbetörés olvadást még nem okozhatott. Ellenben kényszeremelkedése révén mind a három alkalommal hatalmas csapadékképződést hozott létre, ami a lappangó árvízveszedelmet csak növelte. Január 23-án és február 13-án ez a csapadék hó alakjában hullott le, február 3-án pedig ónos eső alakjában. Ez az ónos eső a hóréteget 5—10 mm vastag üvegszerű jégpáncéllal vonta be, amivel a nap hatására való lassú olvadást nagyon megnehezítette. A maritim-szubtrópusi enyhe levegőnek ez a 10—10 naponkint fellépő három ehő előretörése tehát az olvadásra váró hótömeget nem csökkentette, hanem a viszonyokat mind a hó mennyisége, mind a hó minősége tekintetében még súlyosabbá tette. Az első komoly enyhülési hullám újra kereken 10 nap múlva, február 25-én ért el bennünket. Ekkor a hőmérséklet viharos szél közben Budapesten 8 fokra, a Dunántúlon 10 fok fölé szökött fel és a nagy hótömegek hirtelen olvadni kezdtek. Ez az olvadás azonban még nem jelentett veszedelmet, mert erősen turbulens jellegű szélben játszódott le, nagy elpárolgással jiítt együtt, rövid tartamú volt és a vízgyűjtőterület magasabb részeire alig terjeszkedett ki. A következő enyhülés érdekes módon ismét 10 nap múlva, március 5-én következett be. Túlságosan erős olvadást még ez sem hozott, de kiemelendő a kritikus napoknak ez a nagyjában tíznapos ütemben való ismétlődése. Az 1940. esztendő tavaszának legsúlyosabb időjárási eseményei március 14-én játszódtak le. Ekkor u. i. praefrontalis (időváltozás előtti) déli szél nagyon enyhe azóri levegővel árasztotta el Közép-Európát: a hőmérséklet Budapesten !2'4 fokra emelkedett és rögtön utána északnyugat felől hidegebb, de még fagypont feletti hőmérsékletű légtömegek özönlöttek be, hirtelen a magasba taszították a kisebb sűrűségű praefrontális levegőt és ezzel heves zivatarokat, valamint Nyugat-Magyarországon felhőszakadásokat hoztak létre. E súlyos időjárási fordulat nyomában rövidesen kibontakozott az a nagyszerű és igen szomorú természeti színjáték, amely a magyar Dunán a húsvéti ünnepek körül érte el legdrámaibb szakaszát. Végül a Duna kettős árhullámának második, március 29-én tetőzött szakaszában nagyrészt a március 21-i újabb enyhe légbetörés volt a bűnös. Nyilvánvaló az a nagy szerep, amit az időjárásnak a hirtelen kritikus fordulatai, elsősorban a szubtrópusi levegő erőteljes tavaszi előnyomulásai, az árhullámok