Vízügyi Közlemények, 1941 (23. évfolyam)
1-2. szám - II. Dr. Lászlóffy Woldemár: Az 1940. év tavaszi árvizei vízrajzi megvilágításban
16 D R. LÁSZLÓ FFY WOLDEMÁR elmúlt, mert 15-én már erősebb lehűlés vette kezdetét: az Észak-Európában felhalmozóodtt hideg sarkvidéki eredetű levegő viharos erővel tört hazánkra. Éjszakánkint ismét fagyott, sőt 18—19-én a hőmérséklet napi közepe is a fagypont alá szállott. A mellékfolyók némileg elcsendesedtek és a közfigyelem teljesen a Duna felé fordult, amelyen ezekben a napokban Budapesttől Bajáig válságos volt a helyzet. A jeges árhullám Pakson alul még áradóban volt, amikor felülről újabb élénk áradást jeleztek. Azt, hogy az Alpesekben, a Morva-medencében és az Északnyugati Kárpátokban mennyi hó feküdt — mint említettem — nem tudtuk. És mikor 21-én délután a linzi vízrajzi osztály azt jelezte, hogy szakaszán lassú apadás várható, a Vízrajzi Intézet 25-ére, húsvét hétfőjére a második dunai árhullámnak 600 cm-es budapesti tetőzését jósolta. 23-án az Intézet a németországi jelentések alapján 580 cm-re változtatta meg prognózisát, az időpontot illetőleg pedig azt közölte, hogy a tetőzés 2 — 3 napra elhúzódik. A Közép-Európában uralkodó enyhe szubtrópusi eredetű levegő 20-án elérte a Kárpátmedencét, 21-étől megélénkült az olvadás és csapadékkal jött. Most azokon a vidékeken keletkezett árvíz, amelyeken az első melegbetörés még megkímélte a hótakarót : elsősorban a Mátrában, a Cserhátban, és a Bükkben, ahol 10—30 cm-es hótakaró feküdt még. Az árvizek arányait az alábbi tetőző vízállások jellemzik : Zagyva, Pásztó: III. 24-én +403 cm; addig észlelt legmagasabb vize +367 cm, különbség +36 cm Hatvan : III. 25-én +402 cm; addig észlelt legmagasabb vize +380 cm, különbség +22 cm Jásztelek: III. 26-án +456 cm; addig észlelt legmagasabb vize +433 cm, különbség +23 cm Tarna, Verpelét : 111. 25-én +415 cm; addig észlelt legmagasabb vize +380 cm, különbség +35 cm Galga, Hévízgyörk: III. 25-én +320 cm; addig észlelt legmagasabb vize +300 cm, különbség ' +20 cm A délborsodi bélvizek: a Hejő, a Csincse és társaik vízállásáról, mércék hiányában, nincs megfelelő képünk, csak a riasztó hírekből tudtuk, hogy ott is páratlanul nagy víztömegek szakadtak le és árasztották el a völgyeket. A meleg tetőfokát 27-én érte el, amikor még az 1213 m magas Mencsul havason is 95 C°-ot mértek, a Dunántúl egyes állomásain pedig már 22 C° körül járt a hőmérő. A rohamos olvadás átterjedt az Északi Kárpátok valamennyi völgyére, de különösen ijesztő méreteket öltött az árvíz a Hernádon, Bodván és ennek következtében a Sajó alsó folyásán, továbbá az Ungon és F első-Bodrogon, aminek folyományaképen a Latorca és az Alsó-Bodrog is elárasztotta völgyét. Nagy része volt ebben annak, hogy a felsorolt folyók torkolati szakaszának vastag jégpáncélja még állott és így veszedelmes torlódások keletkeztek. Az árvizek magasságát a következő adatok jellemzik: Az 1940. évi tetőzés: Eddigi legmagasabb víz cm Hernád, Hidasnémeti III. 28- 348 cm 311 Hernádnémeti III. 29 400 „ 378 Bődva, Szendrő III. 28 302 „ 272 Sajó, Onód III. 29 392 „ 469 Különbség cm + 37 + 22 + 30 + 64
