Vízügyi Közlemények, 1941 (23. évfolyam)

1-2. szám - XIV. vitéz Geredy Emil: A Zagyva és a Tisza közötti árvízvédelmi munka. A jégrobbantás technikája

ÁRVÍZVÉDELEM A ZAGYVA ÉS A TISZA KÖZT 153 elárasztani, ill. elárasztással fenyegetni, és a tanyákat és vetéseket tönkretenni. A nehéz helyzetet úgy véltem megoldani, hogy a víztömegeket adott helyzetükben rögzítjük, és a már úgyis tönkretett területen addig tároljuk, amíg egy későbbi időpontban a levezetésük lehetséges lesz. A rögzítés az egyes öblözetek egymástól való elzárásával, azaz a közöttük lévő átfolyások, átereszek eltömésével volt megoldható. Ezeket a helyeket már mind ismertük. Javaslatom alapján Szolnok vármegye alispánja engedélyt szerzett a kormánybiztosságtól a javaslat megoldásához és így nekiláttunk a munkának. Az volt a tervem, hogy a zagyvarékasi öblözetbe annyi vizet engedünk be, amennyit elbír, és azután az egyes medencéket egymástól elzárjuk. Az elzárásokat sikerült gyorsan végrehajtani és valamennyi mérce állandó vízszint mutatott Három medence képződött: a zagyvarékasi, az ujszászi déli és az ujszászi északi. Az előbbi kettő minden oldalról teljesen zárt volt, az utóbbinak Ujszásztól északra, a Tápió medrén át, lefolyása volt az élő Zagyvába. A lezárandó átereszekben olyan nagy vízsebességek léptek fel, hogy mikor pl. az egyik kisebb áteresznél egy nem elég óvatos utász csónakjával a lefolyáshoz került, az ár elkapta, pillanatok alatt kettétörte és elnyelte a csónakot. Az utászt sikerült kimenteni. A Tisza árvize Szolnoknál. Közben a Tisza vízének emelkedése Szolnokra irányította a figyelmet . A helyzet megítélése itt könnyebb volt, mert a felsőtiszai vízállásokból következtetni lehetett a várható legmagasabb vízállásra. Ezen az alapon vált azután szükségessé egy kb. 1 km hosszú nyúlgát építése a Szolnoktól Tószegre vezető úton, — amelynek töltése egyúttal a Tisza jobbparti védtöltése is — a cukorgyári szakaszon. Ez a szakasz már ismert betörési pontja a Tiszának. A munka végrehajtásához a polgári munkaerőn kívül a Szolnokon különböző honvédalakulatoknál még található legénységet használtuk fel. A munkát nem zavarta meg semmi. A Tisza vízszintje a várt magasságig emelkedett, azonban az újonnan épített gát megvédte Szolnokot erről az oldalról is. Ugyanekkor az óvárosban, a Zagyva-torkolatnál, a mélyebben fekvő házak udvarait és házait is nyúlgáttal kellett megvédeni. A kedélyek egy kis időre megnyugodtak. A polgári közerő kirendelését is meg lehetett szüntetni. A védőművek karbantartásáról és őrzéséről a honvéd műszaki és katonai karhatalom gondoskodott. Az április 5 —6-i vihar. De a nyugalom nem tartott sokáig. Április 5-én újabb veszély jelentkezett az erős, általában déli szél alakjában. Az erős hullámverés hihetetlen gyorsasággal és nagy mértékben megrongálta a szél irányába eső töltésrészeket és több halyen a gátak átszakadása fenyegetett. Az újabb veszély ismé

f sorompóba állította az egész műszaki karhatalmat és közmunkaerőt. Sőt 6-án még Ceglédről is jött egy lovas árkászszakasz és egy munkásszázad, Esztergomból pedig egy utászszázad, hogy megerősítse az éjjelnappal dolgozó karhatalmat.