Vízügyi Közlemények, 1941 (23. évfolyam)

1-2. szám - XIV. vitéz Geredy Emil: A Zagyva és a Tisza közötti árvízvédelmi munka. A jégrobbantás technikája

154 VITÉZ G ERED Y EMIL A szélvihar kitörésével minden oldalról jöttek a segélykérések és a helyzet válságosra fordult. A hullámverés, különösen éjjel, félelmetes volt, és a töltések partjai szemlátomást omlottak be a szennyes hullámok szakadatlan ostroma alatt. Elegendő világítóeszköz hiányában már a megtámadott partok ellenőrzése is nehézségbe ütközött. Mmdenki talpon volt, karózott, rőzsét hordott és igyekezett az ár rombolásának gátat vetni. A közhangulat ezekben az órákban igen sötétenlátó és feszült volt. Csak nehéz, szívós és lankadatlan munkával sikerült a töltéseket megvédelmezni. Két napi felőrlő munka után a szél végre lassan elcsendesedett. A legjobban megtámadott szakaszok voltak: a Zagyva jobbparti töltése Ujszász és Szolnok között, valamint a budapesti vasútvonal töltése Zagyvarékas és Ujszász között. A forgalmat ezen a vonalon a vízhez közelebb eső sínpáron be is kellett szüntetni. A vasút kb. 10 m széles pályateste állandó vízzáporban úszott, amely oly sűrű volt, mint a köd, és a benne dolgozó emberek negyedórán belül úgy átáztak, hogy állandóan váltani kellett őket. A fentemlített Zagyvatöltés megvédésére a szolnoki csoportot, amelynek ezt a szakaszt is kiutaltam, meg kellett alaposan erősíteni. A többi helyen a már működő karhatalmak vezették a védekezési munkálatokat. Nemcsak itt, hanem a Tisza egyéb szakaszain is nagy károkat és veszedelmet okozott az erős hullámverés. így Tiszaderzsnél és TiszataskonynáX az orkánszerű szél kikezdte a balparti védgátat és igen súlyos helyzetet okozott. A 3 km széles, színültig megtelt hullámtérben a méteresnél magasabb hullámok megbontották a töltések erős téglafalburkolatát és az szinte pillanatok alatt nagy hosszakban szakadt be. A mögötte lévő föld gyorsan omlott és az átcsapó hullámok feláztatták a töltéstestet. Gátszakadás fenyegetett. A partokon pánikszerű hangulat lett úrrá. Az ármentesítő társulat már számos község kiürítését javasolta, amihez azonban a főszolgabíró az éjjeli kiürítéssel járó vakrémület elkerülése végett, saját felelősségére, nem járult hozzá. Gyors és hathatós segítségre volt szükség. A Szolnokról gépkocsin azonnal Tiszaderzsre rendelt egy árkászszakasz és félszázad közérdekű munkaszolgálatos, illetőleg a Tiszataskonyra vezényelt 2 utászszakasz és egy munkásszázad (karcagi gyalogság) megjelenése is már bizonyos fokig megnyugtatta a lakosságot. Azonnali munkábalépésüket nyugodtabb helyzetmegítélés követte és a vakrémületet bizakodás váltotta fel. A kirendelt karhatalmak gyors és szakszerű munkájukkal kb. 2 nap alatt, az éjjelt is nappallá téve, helyrehozták a keletkezett károkat és 9-én bevonultak helyőrségükbe. A szélvihar okozta hullámverés veszélyének elmultával a karhatalom zöme bevonult és csak őrségek és karbantartó részlegek maradtak a helyszínen. A visszatartott vizek leeresztése. Április 13-án az esti órákban végre a Tiszától felduzzasztott Zagyva vízszintje a medencékben tárolt vizek szintje alá süllyedt. így megkezdődhetett a vízlevezetés. A meglévő zsilip olyan kis teljesítőképességű volt, hogy a Zagyva védtöltését Zagyvarékás fölött a terep legmélyebb pontján át kellett vágni. Az átvágás először 10 m széles volt, később 15 m-re bővítettük ki, hogy a víz gyorsabban legyen levezethető a földekről. A töltés lábánál vezető újszász-zagyvarékasi utat is át