Vízügyi Közlemények, 1941 (23. évfolyam)

1-2. szám - XIII. Siklósi Szabolcs: A Sajó, Zagyva és Tarna 1940. évi árvizei

144 SIKLÓSI SZABOLCS A vágóhídtól felfelé a Hatvanas-utcáig terjedő szakaszon a töltés annyira átázott, hogy a lábánál szivárgások jelentkeztek. Minthogy a töltés megcsúszásától lehetett tartani, megerősítése szükségessé vált. Ezt a polgári munkaerő bevonásával a katonaság hajtotta végre olymódon, hogy a szárazfelőli töltéslábnál egymás mögött két sorban cölöpöket veretett le, ezek mellé deszkafalat támasztott s az így előálló ékalakú részt száraz és jól ledöngölt agyaggal töltötte ki. Az így kapott ellensúly ellenállott a víznyomás csúsztató erejének. 28-án a víz ismét emelkedni kezdett, azonban estig csak 20 cm-el, és a felsőbb állomások mindenütt nagymértékű apadást jelentettek. Éjfélkor az áradás megszűnt s 29-étől rohamosan süllyedt a víz, ami egyúttal a veszély megszűntét is jelentette. A hatvani árvédekezés megmutatta, hogy ott, ahol a polgári erők munkakészsége a katonaság fegyelmével és gyors cselekvőképességével párosul, a legnagyobb veszéllyel szemben is lehet eredményesen védekezni. A Zagyva árvize a jászberényi szakaszon. Jászberény megyei város polgármestere jóelőre átlátta az árvízvédelem előkészítésének szükségességét. Március 8-ára általános értekezletet hívott össze a katonai parancsnokság és vízügyi szakértők bevonásával. Ennek célja az volt, hogy a város érdekeltségét megnyugtassa és a majdan szükséges teendők célszerűségéről előre is meggyőzze. Az előre megfontolt intézkedések üdvös eredménnyel is jártak. Panasz a hatóságok ellen nem merült fel. Jászberény belsősége a vízkártól megóvható, mert a városon keresztül vezető ú. n. malomárok tehermentesíthető a város felett kiágazó Nagy-Ér árapasztóként való felhasználásával. A város belső vízimalmának zsilipeivel legfeljebb 25—30 m

3/sec vízmennyiség vezethető le kártétel nélkül a városon keresztül. A többletvízmennyiséget a Nagy-Ér külső zúgóján kell levezetni. Az árapasztó zsilip méreteiből következtetve nem volt valószínű, hogy rajta rendkívüli árvíz mennyiséget lehessen levezetni és ezért jóelőre árapasztó oldalcsatorna építését javasoltuk. Egyúttal a zsilipek kezelésére ideiglenes vízmércék felállításával kapcsolatban olyan javaslatot tettünk, hogy a vízmennyiség szétosztása a város és külterülete között a legkedvezőbb legyen. A Zagyva-folyó vastag jégtakaróval volt borítva és ez a körülmény erős aggodalmat keltett. Ezért a zsilipekkel közepes vizet kellett tartani, nehogy a jég a partokon lefeküdjön és torlaszképződésnek így nagyobb lehetősége legyen. A jégmenés megindulása előtt a robbantás céltalan lett volna. A város nyúlgátjait javaslatunkra a városi mérnöki hivatal idejében megerősítette. Felvetődött még az a kérdés is, hogy nem lesz-e káros a városra a Tisza visszaduzzadó árvize. Erre vonatkozólag megnyugvással szolgálhatott, hogy a város határáig a duzzasztás nem hat vissza. A város kérelmére a vízrajzi intézet gondoskodott a Zagyva apci és a Tarn a verpeléti vízmérce észleléseinek megküldéséről. Ez az intézkedés is hathatósan hozzájárult a védekezés biztonságának fokozásához.