Vízügyi Közlemények, 1941 (23. évfolyam)
1-2. szám - XII. Serf Egyed: A Hernádvölgy és a Ronyva-patak 1940. évi árvize
A HERNÁD ÉS A RONYVA-PATAK 1940. ÉVI ÁRVIZEI 137 nem ritka a több kilométer hosszú jégtorlódás. Egy 600 m hosszú, 60 m széles és átlagosan б m magas jégtorlasz térfogata 180.000 m 3. Ha ennek a hatalmas tömegnek csupán egyharmad részét kellene robbantással megbontani ahhoz, hogy a torlasz megmozdulhasson, akkor is 60.000 m 3-nyi jeget kellene robbantani. A robbanóanyag hatásfoka pedig a jégben közismerten nagyon rossz, mert a halmazállapotváltozásnál keletkező gázok nagyobb része a réseken hatástalanul illan el. Mégis általános jelenség, hogy a legreménytelenebb esetben is buzgón robbantanak, mert az ember általában nehezen ismeri be tehetetlenségét, de meg a robbantásnak a hozzá nem értő érdekeltekre megnyugtató hatása van. A hatalmas detonációkból hallja, hogy a hatóság „cselekszik". Függetlenül azonban az eredménytől, a jégrobbantásokat a tökéletes előkészületlenség jellemzi. Ez bizonyos mértékig a dolog természetéből fakad, mert a torlaszok alkalomszerűen képződnek. Azonban legalább annyi előkészület tehető, hogy a kultúrmérnöki hivatalok vegyék számba az egyes törvényhatóságok területén a rendőrhatóságtól kiadott robbanóanyagtárolási engedélyeket és szerezzenek előre vásárlási engedélyt. Mert a leggyakrabban előforduló eset, hogy a kultúrmérnököt sürgősen a helyszínre hívják robbantani, de anyag nincs, és csak hosszas utánjárás és időveszteség után lehet a munkához fogni. Ez a munka — valljuk meg őszintén — nagyon bizonytalan értékű előzetes megfontolás alapján indul meg. Nincs semmiféle — kísérletekkel alátámasztott — utasítás vagy szabály, amely megadja, hogy milyen távol elhelyezett, mekkora töltetekkel dolgozzunk. Ennek pótlására célszerű lenne a vízügyi hivataloknak elrendelni, hogy minden általuk végzett robbantás lényeges körülményeit pontosan feljegyezve, a központba jelentsék. Az egykézbe összefutó jelentések alkalmasak lesznek arra, hogy felhasználásukkal legalább alkalmas jégrobbantási vezérvonal készüljön. Összefoglalva azokat a tennivalókat, amelyeket a jeges árvizekkel kapcsolatban szükségesnek tartok, javaslataim a következők: 1. Minden olyan vármegye, amelyben a tapasztalat szerint jégtorlaszképződésre hajlamos vízfolyás van, kérjen be jelentést minden év január 31-ig a főszolgabíráktól, hogy milyen robbanóanyagvásárlási és raktározási engedélyeket adtak ki az előző év folyamán. A beérkezett jelentések adatait, a kereskedők külön megjelölésével, bocsássák a vízügyi hivatalok rendelkezésére. 2. A vízügyi hivatalokat lássák el minden évben robbanóanyagvásárlási engedélyekkel. 3. Utasítandók a vízügyi hivatalok a végrehajtott jégrobbantások lényeges adatainak bejelentésére, végül 4. minden hivatal, amelynek kezelésében lévő vízfolyáson duzzasztómű áll fenn, utasítandó arra, hogy készítsen a jégelvonulással kapcsolatos zsilipkezelésre utasítástervezetet.
