Vízügyi Közlemények, 1941 (23. évfolyam)

1-2. szám - VIII. aknaszlatinai György István: Az 1940. év gép belvízmentesítésének tanulságai

86 GYÖRGY ISTVÁN Az 1940. évi belvízkár egyik okát felszerelésünk elégtelenségében kell látnunk. De meg kell jegyeznünk, hogy ha mezőgazdasági termelésünk belterjessége megfelelne a magyar föld nyújtotta nagy lehetőségeknek — és azt emelni fő feladatunk — ez a kár a felkészültség hiányos volta miatt még sokkal nagyobb lett volna. 3 — 4000 m

3/sec vízteljesítményű belvízátemelő berendezés létesítése és a kihasználásához szükséges csatornahálózat megépítése olyan anyagi felkészültséget kíván, amely még a közelmúltban is elérhetetlennek látszott. Azonban az utolsó évek korszerű gépészeti eredményei, a mezőgazdasági szivattyútelepek jellegének megállapítása, az ebből leszűrt új szerkesztési és építési elvek ezt az anyagi szempontból megoldhatatlannak látszó feladatot ma már a rendelkezésünkre álló eszközökkel is megoldhatóvá teszik. Erre már 1939. május 2-án a Magyar Mérnök- és Építész-Egyletben ,,Korszerű mezőgazdasági szivattyútelepek. A belvízmentesítés és öntözés új, gazdaságos lehetősége." címen tartott előadásomban is rámutattam. Ennek az előadásnak eredményeit szükségesnek tartom itt összefoglalni. Eddig a belvízmentesítő szivattyútelepek ugyanolyan szerkesztési elvek alapján épültek, mint az ipar egyéb gépi berendezései. Pedig a belvízmentesítő szivattyútelepek és az ipari gépi berendezések jellege közt üzemi viszonyok tekintetében nagy és lényeges különbség van. Az üzemi gépi berendezések fő jellemzője a kihasználási fok. Az átlagévi kihasználási fokot úgy állapíthatjuk meg, hogy a gépi berendezés 10—30 év adataiból számított, métertonnákban kifejezett átlagévi munkáját a szivattyútelep azon munkateljesítményének százalékában fejezzük ki, melyet akkor teljesítene, ha egész éven át éjjel-nappal maximális terheléssel dolgozna. Amíg az ipari gépek kihasználási foka 20—75% között van, a belvízmentesítő szivattyútelepek kihasználási foka — amint a Tisza-Dunavölgyi Társulatok Központi Bizottságának jelentéséhez mellékelt kimutatásból is kiszámítható — 0'5—l°/

o. A Tisza-Dunavölgyi Társulatok Központi Bizottságának kimutatásában azt találjuk, hogy a magyar belvízmentesítő szivattyútelepek együttes vízteljesítménye átlagos emelőmagasságoknál 272 m

3/sec és átlagévente 249,000.000 m

3 vizet emelnek át. Ha a szivattyútelepek az egész év folyamán teljes terheléssel volnának igénybevéve, 8,477.000.000 m

3 vizet emelnének át. Tehát az átlagévi vízemelés a vízemelési képességnek csak 3%-a. Ez azonban csak akkor lenne a szivattyútelepek kihasználási foka, ha a 249.000.000 m

3 vizet teljes egészében a legnagyobb emelőmagasságra emelnék. Az átlagos emelési magasság azonban a belvíz-szivattyútelepeknél a legnagyobb emelési magasságnak csak 1/

4—

x/

6 része szokott lenni, tehát a belvízmentesítő szivattyútelepek kihasználási foka országos átlagban 0"7—0-5% közt van. A belvízmentesítés jellegéhez tartozik, hogy minél tökéletesebben megoldott, annál kisebb a szivattyútelepek kihasználási foka. A fenti meggondolások is igazolják — különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a magyar belvízmentesítés kellő intenzitásra emelése milyen sok szivattyútelep megépítését igényli —, hogy a belvíz-szivattyútelepek átlagévi kihasználási foka, korszerű belvízmentesítés esetén a 0'5%-ot sem éri el. Ha figyelembe vesszük, hogy a belvízmentesítő szivattyútelepek kihasználási foka még a közlekedési gépek (autó, vasút, autóbusz) 5—7%-os kihasználási fokának