Vízügyi Közlemények, 1940 (22. évfolyam)

1. szám - I. Mihalik Ferenc: Korbély József emlékezete

KORBÉLY JÓZSEF EMLÉKEZETE 13 tetése után nincs is szükség. Mégis a könyv tartalomjegyzékéből néhány cím megemlítésével rá kívánok mutatni, hogy milyen széles mederben foglalkozott a tárgygyal. így az I. fejezetben a Vízrajzi osztály felállításával, a Tiszavölgyi társulat és a Központi Bizottság megalakításával, Kvassay Jenő munkásságának méltatásával, a műszaki ártérfejlesztéssel, az utak hozzájárulásának és az adóvisszatérítésnek kérdéseivel is foglalkozik. A további fejezetekben a kül- és belvizek rendezéséről, a tiszai társulatokról, az öntözésekről, a halászat és halastavakról és a borsodi nyílt ártér megvédéséről talál a főtárgyon kívül bőven mondanivalókat. Korbélynak a Tisza szabályozása című munkájáról az illetékes szakkörök a legnagyobb elismerés hangján emlékeznek meg. Rohringer Sándor műegyetemi tanár a műről a többek között a következőket mondja : Ezt a munkát más megsem írhatta volna, csak az, aki félszázadon át kísérte figyelemmel a Tisza-folyó vízjárását és akinek volt bátorsága a pártatlan, tárgyilagos és szókimondó munkát közre adni. Megemlíti azt is, hogy ebben a monográfiában minden benne van, ami Magyarország legnagyobb teljesítményére, a Tisza-folyó szabályozására vonatkozik. Trümmer Árpád miniszteri tanácsos, a vízügyi műszaki főosztály főnöke megállapítja, hogy a szerző minden tekintetben a legkiválóbbat nyújtotta és műve valóban alkalmas arra, hogy a kérdés iránt érdeklődő a Tisza-szabályozás bármely részletére vonatkozóan szakszerű felvilágosítást szerezhessen. A művet hézagpótlónak tartja, amellyel szerzője nem csak a Tisza szabályozásának, de saját magának is maradandó emléket állított. A Magyar Mérnök és Építész-Egylet Korbélynek ezt a nagybecsű művét a legnagyobb kitüntetéssel, az Egyleti aranyéremmel jutalmazta. Korbély közreadott műveit előadásának világossága és írásmódjának szépsége jellemzi. Nyelvezete sima, gördülékeny és mindig magyaros ; bátran mondhatjuk őt műszaki szépírónknak. Szakirodalmi működésén kívül igen tevékenyen vett részt szakbizottságokban, műszaki, kulturális és társadalmi mozgalmakban. Már 1901-ben az Országos Vízügyi Nagytanács tagjává nevezték ki. 1924-ben, mint a Tisza—Dunavölgyi társulat központi bizottságának tagját, a központi hídosztály tagjává választották. A Magyar Mérnök és Építész-Egylet nagyváradi osztályának előbb titkára, majd 1910— 1915. években elnöke. A társulatnak Nagyváradról Debrecenbe történt kényszerű átköltözése után pedig a debreceni osztálynak volt elnöke 1927-től 1930-ig terjedő években. 1910-től 1921-ig a nagyváradi ág. liitv. evangélikus egyház köztiszteletben álló felügyelője ; Csonka-Bihar vármegye törvényhatósági bizottságának örökös tagja volt. A Kormányzó Ür б Főméltósága 1923-ban kormánytanácsossá, 1925. évben pedig kormányfőtanácsossá nevezte ki. Amily különleges magyar tárgy és kérdés mérnöki szempontból maga a Tiszafolyó, épp oly különlegesen eredeti, izig-vérig magyar Korbély egyénisége és munkássága, nyilván azért, mert egész életét a Tiszavölgy ár mentesítésének és szabályozásának nagy kérdése töltötte ki. Ernyedetlen, soha szünetet vagy pihenést nem ismerő munkálkodásához az erőt izzó magyarságából, erős faj - és hazaszeretetéből és a nemzet rendeltetésébe, nagyrahivatottságába vetett hitéből merítette.