Vízügyi Közlemények, 1940 (22. évfolyam)

1. szám - I. Mihalik Ferenc: Korbély József emlékezete

14 MIHALIK FERENC A világháborúban hősi halált halt egyetlen fiának elvesztése sem tudta lelkének erejét megtörni ; az irgalmatlan végzet által kegyetlenül sújtott apa csakhamar megtalálta lelki egyensúlyát és vigasztalását abban a munkában, melynek végső célja a magyar vízszabályozás felvirágoztatásában és a romokban heverő Haza újraépítésében látta. Az ország kegyetlen szétdarabolásán minden magyar érzésével lelke mélyéből felháborodott. Tudta, hogy a győztesek a térdre kényszerített és a kommunizmus prédájává odadobott országgal szemben Trianonban nem fognak méltányosságot gyakorolni, de hogy Magyarország gazdasági és vízrajzi egységét megcsúfolva, az általuk hirdetett önrendelkezési jog kijátszásával még az ország néprajzi adottságait is figyelmen kívül hagyják és egy teljes pusztulásra szánt országcsonkot létesítsenek, nem akarta hinni ; és amikor ez bekövetkezett, egy percig sem hitt annak véglegességében. A magyarlakta Felvidék és az Erdős-Kárpátok, illetőleg a Tisza forrásvidékének tavalyi visszatérése már súlyos betegségben találta, de aranysugárként világított be halódó lelkébe, abba a lélekbe, amelyben a Körösök vízgyűjtő területének rövides visszatérése is ott tükröződött. Ez a terület kétszeresen volt a szívéhez nőve, hiszen Bihar vármegye vízrajza címen első irodalmi dolgozata erről a területről szól : itt lakott több mint egynegyed évszázadon át. 1920-ban is ő volt az, aki Eöttevényi Olivér, a magyar külügyi társaság igazgatója útján, a Berettyó és a Körösi társulatok feldarabolásának és a csonkaország határainak tarthatatlanságát vízrajzi, vízszabályozási és árvédelmi szempontból egy nagy emlékiratban bebizonyította és azt illetékes helyre juttatta. Korbélynak egész életét hivatásbeli munkája töltötte be. Egyedüli vágya volt, hogy azt a helyet, ahova a Gondviselés állította, a legtökéletesebben és legeredményesebben töltse be és ezzel hazáját szolgálja. A munkát a legmagasabb erkölcsi kötelességnek tartotta. Szívesen tanult másoktól, s elért eredményeiben az érdemet vagy az elsőség jogát nem a maga részére követelte, hanem mindig iparkodott rámutatni, hogy mennyit tanult szaktársaitól és elismerését soha sem mulasztotta el velük szemben kifejezésre juttatni. Baráti körének kialakulásában is, ösztönszerűen az ugyanazon gondolatkör és az ugyanazon egy cél felé való törekvés érvényesült. Kvassay Jenő atyai jó barátja volt. Ujj János, Gillyén József, Timon Béla, Lászlóffy Woldemár, Pagonyi György, Sajó Elemér, Bogdánffy Ödön és Rohringer Sándorral való barátsága pedig szintén a vízügyi kérdések körül való közös munkásságukban volt megalapozva. De ettől eltekintve mindenkit, akivel csak érintkezett szóban vagy írásban, elragadott egyénisége, mert önzetlenségének, szerénységének és közvetlenségének varázsa alól nem tudta kivonni magát senki sem. Megjelenése komoly volt, mint az olyan férfiúé szokott lenni, aki érzi a kötelesség és felelősség súlyát, de szavaiból mindig kisugárzott a jóakaró szív melegsége. Véleményét, vagy észrevételeit atyai jóbarátként tárgyilagosan és szenvtelenül tette meg, s bár magatartása kissé tartózkodó volt, mégsem látszott sem nagyképűnek, sem hidegnek. Nagy tudásánál és sokoldalú tapasztalatainál fogva széles látókörrel ítélt a dolgokban. Ügy érzem, a Korbély egyéniségének képe nem volna teljes, ha nem említeném meg azt is, hogy ő, aki a Természet félelmes jelenségeivel, az árvizekkel jegyezte el magát egész életére, a Természet kiapadhatatlan szépségei iránt is fogékony