Vízügyi Közlemények, 1940 (22. évfolyam)
1. szám - II. Trummer Árpád: A kultúrmérnöki szolgálat közgazdasági jelentősége
A KULTÚRMÉRNÖKI SZOLGÁLAT 19 a következőképen jellemezte : ,,a talajjavítás ügyének sikeres előmozdítása szempontjából kitűnően felelt meg, mert a mérnöki személyzet egyedül kultúrmérnöki hivatásának szentelhette minden idejét". Ezt a nagyarányú tevékenységet az a sokezer holdnyi lecsapolás, alagcsövezés és öntözés jelzi, mely első kultúrmérnökeink munkája révén létesült. A napfényes oldalnak azonban megvan a maga árnyéka is ! Ez az erőteljesen meginduló kultúrmérnöki munkáknál abból a szempontból mutatkozott, hogy az egységes vízjogi törvény hiánya miatt az egyes munkák engedélyezése igen hosszadalmas volt, az öntözések engedélyezése pedig általában nem is volt lehetséges. E nehézségek miatt a munkák elsősorban a nagy uradalmakban létesültek, ahol a víz továbbvezetésére szükséges csatornák területének megszerzése nem volt probléma és a munkálatok költsége is rendelkezésre állott. Nem igen volt azonban lehetőség a sok-sok kisbirtokos érdekében álló, csakis idegen területek felhasználásával megoldható vízrendezések megvalósítására, s ezért a kultúrmérnökség első évtizedét csaknem kizárólag a nagybirtokok talajjavítása jellemzi. Kvassay Jenő jókor felismerte ezt, a talajjavítások elé tornyosuló akadályt s már 1881-től kezdve megindította a munkát a vízre vonatkozó összefoglaló jogszabályok megalkotására. Ez a munka, melyben Kvassayt Kovácsy Sándor és Del'Adami Rezső támogatták, éveken át tartott, míg végre a törvényhozás elé került a vízjogról szóló törvénytervezet, melyet 1885-ben iktattak törvénytárunkba. 1 A vízjogi törvény adta meg a lehetőséget, hogy a munkákat kisbirtokosok, vagy az ezekből alakuló érdekeltségek is végrehajthassák és a kultúrmérnökök munkája a nagybirtokok talajjavításairól fokozatosan a kisemberek gazdálkodását előmozdító munkálatokra térhessen át. Ma a helyzetkép már fordítottja az első évtizednek ! Kultúrmérnöki hivatalaink alig végeznek olyan munkálatokat, amelyek kizárólag egy-egy nagybirtok érdekében állanak, ellenben tetemesen megszaporodtak az érdekeltségek és községek által kívánt talajjavítási és vízrendezési munkálatok. Ezzel párhuzamosan azonban a kultúrmérnöki szolgálat is átalakult. A vízjogi törvény végrehajtása a hivatalokra lényeges adminisztrációs munkát hárított, mely az idők folyamán az állami közigazgatás fokozatos kifejlődésével kapcsolatban is tetemesen megnövekedett. A mai kultúrmérnök csak vágyakozva tekinthet vissza ,,a szolgálat hőskorára", mikor a mérnök csaknem százszázalékos mérnöki munkát végezhetett. A vízjogi törvény 1886. évi január elsején történt életbelépése magával hozta a hivatalok területi beosztását is. Ez időben az ország nyolc kultúrmérnöki kerületre oszlott, ezek közül hat Budapesten székelt, egy-egy pedig Kassán és Sátoraljaújhelyen. E hivatalok az országos kultúrmérnöki hivatal felügyelete alatt állottak és a kultúrmérnökök létszáma ekkor 31 fő volt. Ez a szervezet, mely sikeresen tudott beilleszkedni az ország mezőgazdaságának fejlődésébe, ezzel együtt erőteljesen terebélyesedett. Az egyre szaporodó feladatok az első nagykiterjedésű hivatalok területének csökkentését tették szükségessé. A mult század utolsó évtizedében úgyszólván évről-évre szükséges volt egy-egy újabb hivatal felállítása, úgy hogy 1901-ben már 18 hivatal működött és ezek mérnöki létszáma 83-ra emelkedett. 1 Az 1885. évi XXIII. t.-c. 2*
