Vízügyi Közlemények, 1940 (22. évfolyam)
1. szám - II. Trummer Árpád: A kultúrmérnöki szolgálat közgazdasági jelentősége
20 TRÜMMER ÁRPÁD A századfordulóig eltelt másfél évtizedet a kultúrmérnöki szolgálatra nézve határozottan az alapelvek és munkamódszerek kialakulási időszakául kell megjelölnünk. A fejlődő műszaki tudományt segítségül véve az egyes munkálatok tervezése és végrehajtása egyre célszerűbbé és gazdaságosabbá vált, a vízjogi törvény végrehajtása körül a kezdetben mutatkozó és elkerülhetetlen bizonytalanságok helyébe kialakult gyakorlat lépett, s mondhatjuk, hogy a szolgálat működésének első negyedszázada alatt a fejlődésnek olyan fokára jutott el, ahonnan a további haladás már csak mérsékelt iramban történhetett. Az évtizedek során kifejlődött kultúrmérnöki működés a következő munkálatokra terjed ki : 1. patakszabályozások és tisztogatások, 2. a nem hajózható vizeken szükséges partbiztosítások és mederrendezések, 3. lecsapolások, 4. belvízrendezések, 5. alagcsövezések, 6. öntözések, 7. vízmosáskötések, 8. mesterséges kender áztatok, 9. közegészségügyi mérnöki tevékenység, ami alatt a vízellátást, csatornázást és szennyvíztisztítást kell érteni s végül 10. a vízierők felhasználásával kapcsolatos munkálatok. Ezek túlnyomó része a mezőgazdaság érdekeit szolgálja s ugyanez áll a kultúrmérnöki hivataloknak a tagosítással kapcsolatban kifejtett tevékenységére, továbbá a régi, károsan működő malomvízhasználatok gyakorlatának rendezésére is. A kultúrmérnöki szolgálat fejlődésében igen jelentékeny hatású volt az a — más állami hivataloknál alig ismert — intézkedés, hogy a hivatalok mérnöki személyzete a talajjavítási munkák tervezésénél és végrehajtásánál kezdettől fogva teljesen díjtalanul állt a gazdaközönség rendelkezésére, csupán a vízmesterek díjazását kellett az érdekelt munkáltatónak megtéríteni. Indokolt esetben még a felvételek és tervezés során felmerülő költségekre is jut állami támogatás, úgyhogy az érdekeltség ily esetben teljesen díjtalanul jut a talajjavító munka tervéhez, megtudja annak költségét és ezek ismeretében van módja a munka létesítésének kérdésében határozni. Gazdaközönségünk eléggé gyorsan felismerte a kultúrmérnöki szolgálatból reá háramló előnyöket és szívesen fordult tanácsadásért, vagy szakvéleményért az egyes hivatalokhoz. Ezt elősegítette hivatalainknak általában előzékeny és a mezőgazdaság érdekeit mindenkor szem előtt tartó magatartása is, A kultúrmérnökség a lefolyt idők alatt mély gyökereket bocsátott az ország mezőgazdasági életének talajába. Egészséges gyökereit a Trianon után bekövetkezett országégés sem tudta kimozdítani, elég erőseknek bizonyultak ahhoz, hogy a szervezetnek az ország megcsonkítása következtében megtépázott, letördelt fáját életben tartsák és további fejlődéshez juttassák. Az összeomláskor fennállott 19 kultúrmérnöki hivatalból csak hét maradt meg. Ezek száma később nyolcra, majd legutóbb, hazánk területének örvendetes megnövekedésével, a hivatalok száma tizenkettőre emelkedett.
