Vízügyi Közlemények, 1940 (22. évfolyam)

1. szám - IV. Hidvéghy László: Szennyvíztermelőtelepek tervezése és üzeme

112 HIDVÉGHY LÁSZLÓ gyűjtőből és ebben az esetben a telep tehermentesítő, megkerülő vezetéke gyanánt is használható (25. ábra T.). Másik megoldásnál a szabadkiömlőt a gépházon, illetve szívótéren át vezetjük. Ebben az esetben azonban, ha a gépházat szerelés, építkezés, átalakítás céljából vízteleníteni akarjuk, megkerülő vezetéket (25. ábra II.), vagy pedig a gépház előtt vészkiömlőt kell létesítenünk a lefolyó szenny- és csapadékvizek elvezetésére (25. ábra III.). Elzáró szerkezetek. Az átemelőtelep egyes részeinek kiiktatására szolgálnak a kellő számban és helyen nyitott aknákba, illetve csatornákba beépített zsilipek, és a zárt csővezetékek, csatornák lezárására szolgáló tolózárak (kb. 2-00 m átmérőig). Egyszerűbb esetekben jó szolgálatot tehetnek a kettős gerendazárások között elhelyezett agyagtömítések. Az először említett szerkezetek rendesen csak egyoldali, az utóbbiak pedig kétoldali víznyomás fölvételére szolgálnak. Különös figyelmet és gondos karbantartást kívánnak azok az elzáró berendezések, melyek a telepet és a csatornahálózatot a befogadó magas vízállása esetén elöntés ellen védik. Minden zsilipaknát célszerű ellátni kettős gerendazárások fölvételére szolgáló hornyokkal — éspedig a zsilip előtt és a. zsilip után egyaránt —, miáltal a zsilip szükség esetén bármely vízállásnál könnyen hozzáférhető és javítás céljából kiszerelhető. Azonkívül az előre elkészített gerendazárás, mint biztonsági elzárás is szerepel abban az esetben, amikor a zsilip valamely oknál fogva nem teljesítené feladatát (törés, láncszakadás stb.). Az elzárószerkezetek elhelyezésénél az legyen a vezetőszempont, hogy az egyes épületek — gépház, szennyvízkezelő épület —, továbbá az egyes csatornaszakaszok lehetőleg külön-külön kikapcsolhatók és víztelenít hetők legyenek. V. Különleges szempontok. Általában a tervezésnél legyünk figyelemmel arra a körülményre, hogy üzemzavar esetén minél több rész legyen a többiektől függetlenül az üzemből kikapcsolható, anélkül, hogy ezáltal az érkező szennyvíz levezetését megakadályoznánk (megkerülő vezetékek alkalmazása). Lehetőleg kerülni kell az állandóan szennyvízben mazgó gépi elemek alkalmazását és ha már ez el nem kerülhető, legyen meg a lehetőség arra, hogy ezek a szerkezetek vízleeresztés nélkül kiemelhetők, ellenőrizhetők és javíthatók legyenek. Sokszor okoz bajt az épületek külső falán átmenő, szilárdan beépített öntöttvas csővezetékek törése az épületek utólagos süllyedése esetén. Az ilyen törések megelőzésére az átmenő csővezetékeket lehetőleg ne készítsük merev kötésekkel. Az utólagos mozgásokkal szemben igen érzékeny peremes csőkötés helyett karmantyús kötés, esetleg különleges, rugalmas falú csőből készült átmeneti darab alkalmazása ajánlatos. Kisebb csőátmérők — 500 mm-ig — falon való átvezetését lehetőleg úgy képezzük ki, hogy a cső falbontás nélkül kicserélhető legyen. A gépek elhelyezésénél legyünk figyelemmel arra, hogy a telep esetleges elárasztása esetén a kényesebb gépi szerkezetek lehetőleg védve legyenek. A gépház belső berendezésénél gondoskodjunk arról, hogy az egyes gépek körül elegendő hely legyen azok kiszolgálására és szétszerelésére. A gépház szintjében lépcsők alkalmazását mellőzzük.