Vízügyi Közlemények, 1940 (22. évfolyam)

1. szám - IV. Hidvéghy László: Szennyvíztermelőtelepek tervezése és üzeme

SZENNY VÍZÁTEM ELŐTELEPEK 113 Vízmennyiségmérés. Szennyvízátemelőtelepek tervezésénél —- különösen ha a szivattyúzási üzem szennyvíztisztítással is kapcsolatos —, ha csak lehetőség van rá, még egy, legtöbbször mellőzött, körülményre legyünk tekintettel : a szivatytyúzott vízmennyiség mérésére. Az általános elrendezés megállapításánál — amennyiben a helyi viszonyok megengedik — gondoskodjunk olyan csatornaszakaszok és aknarészek beiktatásáról, melyek lehetővé teszik az átemelt vízmennyiség mérését. A mérés történhetik úszóval, Woltman-szárnnyal, vagy élesfalú bukógáttal. Állandó üzemű mérés céljaira legalkalmasabbak a regisztráló és számláló berendezéssel ellátott Venturi-csatítfnamérők, melyek egyrészt a legkisebb elszennyeződési lehetőséggel bírnak, csekély esésveszteséget, illetve visszaduzzasztást okoznak, másrészt ezeknél biztosítható legegyszerűbb módon az állandó folyamatos mérés. Nagyobb teljesítményű, tisztítóberendezésekkel kapcsolatos szennyvízátemelőtelepeken ilyen Venturi-mérők egész sora szolgál a különböző berendezéseken átfolyó víz- és iszapmennyiség mérésére. A vízmennyiségmérés fontos egyrészt a szivattyúk átvétele, másrészt üzemközben teljesítményük meghatározása, illetve ellenőrzése és így a telep üzemköltségeinek kiszámítása, valamint a szivattyúk esetleges hibáinak megállapítása szempontjából. Önműködő üzem. Mint általában minden üzemben, úgy a szennyvízátemelőtelepeknél is újabban egyre nagyobb tért hódít az önműködő üzem. Ezt a térhódítást egyrészt az elektromos meghajtás elterjedése, másrészt körforgó, lapátosszivattyúknál a függőleges tengelyű, szívóvízszint alá süllyesztett szivattyúk alkalmazása és ily módon az indításnál különben szükséges légtelenítés elmaradása segítette nagy mértékben elő. Különösen újabban épített kisebb teljesítményű, 2 — 3 szivattyúegységből álló telepeken találkozunk teljesen, vagy részben önműködő üzemmel. Teljesen önműködő üzemet különösen egészen kis telepeken rendeznek be, ahol a gépek mellett állandó személyzet nincs, csak bizonyos időközökben ellenőrzik az üzemet. Részben önműködő üzem esetében a ki- és bekapcsolás önműködően történik, de állandóan tartózkodik ellenőrző személyzet a gépek mellett. A ki- és bekapcsolást legtöbbször megfelelően beállított úszók végzik. Ezek anyaga a szennyvízre való tekintettel vörösréz, rozsdamentes acél, vagy porcellán. Az esetleges elszennyeződés miatt különös gondot kell fordítani az úszók elhelyezésére és megfelelő ellenőrzésére. A mai modern üzemtechnikai irányzat a helyes üzemvezetés szempontjából a szennyvízátemelőtelepeken is megkívánja, hogy a telep vezetője állandóan pontos képet nyerjen a mindenkori üzemről. Ezért gondoskodás történik arról, hogy a telep vezetője a különböző víz- és zsilipállások helyzetét, a szivattyúk üzemidejét ós az általuk szállított vízmennyiségeket megfelelő távjelző és író berendezések segítségével bármely időpontban figyelemmel kísérhesse, illetve azokat utólag is megállapíthassa és ellenőrizhesse. Célszerű, ha a zsilipek és egyéb zárószerkezetek nyomógombos távkapcsoló berendezésekkel központilag nyithatók és zárhatók, amint azt az érkező vízmennyiségek és a különböző külső-belső vízállások a telep helyes üzeme és biztonsága szempontjából megkívánják. Azonban mind az önműködő üzemnél, mind az üzemközpontosításnál óvakodjunk a túlzásoktól, mivel ezek egyrészt költséges és igen sokszor indokolatlanul bonyolult berendezéseket kívánnak, másrészt éppen a szenny vízátemelőtelepek üzeménél előforduló rendkívüli esetekben (igen nagy felhőszakadás, a rendesnél Vízügyi Közlemények. 8