Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

3-4. szám - I. Jankó-Brezovay Miklós: Máramaros és Ugocsa vármegyékben építhető vízerőtelepek

A MÁRA MAROSI ÉS UGOCSAI VÍZIERŐK 359 duzzasztómű segélyével vezettetnék a balparti magaslatokon haladó, betonnal biztosított nyilt csatornába, mely a hosszúmezői Jegenyés-dűlőben épült LXVIII. számú gépháznál, a természetes tereplépcső felhasználása mellett, 22 m esést tesz kihasználhatóvá. Ezen alul a továbbhaladó műcsatorna keresztezi a Szaploncapatakot, felveszi annak felsőbb tározások által állandósított vizét s a Jaros-patak melletti természetes talajlépcsőt kihasználva, az ott építendő LXIX. sz. gépház ismét 22 m esés kihasználását teszi lehetővé, azonban már a Szaplonca-patak vizével szaporított üzemvíz felhasználásával. Az üzemvíz ettől a gépháztól a Tiszába jut vissza. A Tisza medrében Hosszúmezőnél már 5 m

3-t hagyunk, így tehát a felhasználható üzemvíz a LXVIII. sz. erőtelepnél 25 m

3/sec, a LXIX. sz. erőtelepnél pedig a Szaplonca-patak vizével együtt 26 m

3/sec lesz. Ez alapon számítva, a hasznos lóerők száma a LXVIII. sz. erőtelepnél 5800, a LXIX. sz. erőtelepnél pedig 6000 lesz. A két erőtelep együttes költségei 7,500.000 pengőben irányozhatók elő, a rendelkezésre álló 11.800 lóerővel szemben. LXX. és LXXI. sz. erőtelepek. Bedőháza község határában, a 221 magassági pont alatt épülne a Tiszán egy duzzasztógát, mely az üzemvizet a jobboldali nyilt csatornába terelné, s a técsői Méhesdomb (Méhesháti erdő) alján tervezett LXX. sz. gépházhoz vezetné, ahol 6 m esés áll rendelkezésünkre. Innen a nyilt csatorna az úrmezői Kápolna-hegy tövében épülő, 6 m eséssel dolgozó LXXI. sz. gépházhoz vezetne, melytől az alvízcsatorna a Talabor-folyóba torkollik. A Tisza anyamedrében hagyandó 5 m

3 vizet figyelembe véve, az üzem víz 36 m

3/sec lesz, s útközben még fel is veszi a Técső-patak normális vizeit, míg ennek árvizei a patak medrében fognak továbbhaladni. A hasznos lóerők száma tehát mindegyik telepnél 2300— 2300 lesz, míg a két telep együttes költségei 7,000.000 pengőben irányozhatók elő. Itt a költségeket már a nagyobb üzemcsatorna is emeli. LXXII., LXXIII. és LXXI V. sz. erőtelepek. A Talabor-folyón a vasúti híd felett építendő duzzasztómű átvezeti a LXXI. sz. erőtelepnek a Talabor vizével egyesített üzemvizét a Mihálka község melletti 213 magassági pont irányában, s az Ötvösfalva felé vezető közút mellett mutatkozó természetes lépcsőt kihasználva, 15 m eséssel vezeti az üzemvizet a LXXII. sz. erőtelepre. Innen az üzemcsatorna az északi dombok lábánál, illetve oldalában halad, most már betonnal burkolva, s Szeklencétől északra ejti az üzemvizet 8 m eséssel a LXXI II. sz. gépházba. Az üzemvíz az északi dombok oldalában halad tovább, s eljut a huszti várhegytől délkeletre tervezett elosztó medencéhez, melytől 20 m eséssel jut a LXXIV. sz. gépházba. Az állami utat és vasútvonalat keresztező alvízcsatorna a huszti Akasztó-hegy mellett elhaladva, a Tiszába vezeti az üzemvizet. Az üzemvíz nappal 36 in

3/sec, este pedig 50 m

3/sec lenne, minélfogva a hasznos lóerők a LXXII. erőtelepnél 5700—8000, a LXXIII. erőtelepnél 3000—4300, a LXXIV. erőtelepnél pedig 7700—10.700 közt mozognának. A három vízierőtelep együttes költségei 14,000.000 pengőben irányozhatók elő, mely költséggel szemben az összes hasznos lóerők 16.400—23.000 közt mozognának. A fent leírt megoldás tehát jövedelmezőség szempontjából nagyon előnyös. LXX V., LXX VI. és LXXVII. sz. erőtelepek. A Tisza-folyón a Nagyág torkolata alatt létesülne egy duzzasztómű, mely az üzemvizet a folyótól északra fekvő magaslatok oldalában haladó, betonnal bélelt üzemcsatornába tereli. Ez a vasútvonalat, valamint állami közutat keresztezve, a Gáspárka-patak alsó folyása