Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

3-4. szám - I. Jankó-Brezovay Miklós: Máramaros és Ugocsa vármegyékben építhető vízerőtelepek

360 JANKÓ-BREZOVAY MIKLÓS mellett jut vissza a Tiszába. Közben három, erre alkalmas ponton létesülnének a gépházak, mindegyik 4—4 m eséssel. A LXXV. sz. Huszt község, a LXXVI. sz. Rakasz (Ugocsa vm.) község, a LXXVI I. sz. pedig Felsőveresmart (Ugocsa vm.) község határában épülne fel. Az anyamederben 7 m

3 vizet hagyva, az üzemvíz nappal 50 m

3/sec, az esti csúcsteljesítménynél pedig, kihasználva a Nagyágon lefolyó esti maximumot, 60 m

3/sec lenne. így tehát a hasznos lóerők az egyes telepeken nappal 2100, este pedig 2500-ban volnának megállapíthatók. A három erőtelep együttes költségei pedig 6,000.000 pengőben volnának előirányozhatok, mellyel szemben a nappali 6300 és esti 7500 hasznos lóerő áll. Ezek a telepek tehát még mindig a nagyon gazdaságos létesítmények közé sorozhatok. Ugocsa vármegyét tehát csak a LXXVI. és LXXVII. sz. erőtelepek érintik mint olyanok, amelyek a vármegye területén épülnének. A vármegye többi vízfolyásain, a kedvezőtlen gyűjtőterületi, tározási és esési viszonyok miatt számottevő vízierőtelepek nem terv ezhetők s így a még hátralevő ugocsavármegyei vízfolyásokat tanulmányom keretébe nem volt érdemes felvennem. Összefoglalás. A III. számú kimutatásban a Máramaros és Ugocsa vármegyékben létesíthető vízierőtelepek jellemző adatait állítottam össze, vízierőtelepek szerint csoportosítva. A kimutatás célja az, hogy minden telep tározási, áramtermelési és költségvetési adatai könnyen áttekinthetők legyenek. A kimutatás végeredménye gyanánt megállapíthattam, hogy az ismertetett 77 vízierőtelepen összesen 203.500 hasznos lóerő volna állandóan - tehát az esti csúcsteljesítménytől eltekintve — fejleszthető és ez a vízierő évente 1.310,280.000 kilowattóra elektromos áramot volna képes termelni. A tervezett vízierőtelepek közül 38 volna völgyzárógátakkal felszerelve, melyek egyszeri víztározása 307,500.000 m

3 volna. A 77 vízierőtelep költségeit 225,100.000 pengőben irányoztam elő. Egy hasznos lóerőre eső befektetési költség tehát átlagosan 1150 pengő volna. A tervezett völgyzárógátak egyszeri megtelése egyenletes kiömlés mellett 9-7 m

3/sec víztömeggel szaporítaná a Tisza folyó kisvizét. Miután azonban a nagy völgy zárógátak évente 3—1-szer, a kisebbek pedig 7—8-szor telnek meg, a tervezett összes évi tározás által igazoltnak látom a Tisza kisvizeinek emelésére vonatkozó, s az „Egyesült Tisza" cím alatt kifejtett véleményemet. Ha a részletes tanulmányok során az általam tervezett tárolás nagysága nem bizonyulna elegendőnek, az erre különösen alkalmasnak bizonyuló kisebb völgyzárógátak koronájának emelése által azoknak tárolóképessége könnyen és aránylag nem nagy költségtöbblettel az eredetinek kétszeresére is felemelhető volna. A nagy völgyzárógátaknál ezt az emelést már nem tartom célszerűnek, mert az ily nagy tárolók, még a legmesszebbmenő gondos felépítés mellett is sok veszélyt rejtenek magukban az alattuk elterülő, lakott helyekre nézve, s míg a kisebb gátak átszakadása inkább csak anyagi kárt jelent, addig a nagy fhagasságú gátak átszakadása már egész nagy vidékekre, messze kiterjedő völgyekre nézve jelent nagyarányú veszedelmet. A völgyzárógátak tervezett elhelyezése, részletes helyszíni tanulmányok hiányában, csak vázlatosnak tekinthető, s előreláthatólag az egyes telepek részletes