Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

1. szám - III. Babos Zoltán-Mayer László: Az ármentesítések, belvízrendezések és lecsapolások fejlődése Magyarországon. (Első rész)

ÁRMENTESÍTÉS EIN К FEJLŐDÉSE 79 megalkotása, mely a vízitársulatok szervezetére és működésére vonatkozólag általános érvényű jogszabályokat teremt. Evégből alkotta meg a törvényhozás az 1885. évi XXIII. t. c.-et, a vízjogi törvényt, amelynek kiegészítője a törvény végrehajtása tárgyában kiadott 40.689/1885. számú Általános Rendelet. A vízjogi törvény az eddigi jogszabályokkal való összhang biztosítása végett a vizitársulatokra vonatkozó szakaszaiban szem előtt tartotta és átvette a tiszai törvény minden olyan rendelkezését, amely általános elveket mondott ki. A vízjogi törvény a vizitársulatokat két csoportra osztotta, s a különböző társulatok megalakítására és ügyvezetésére nézve egymástól némileg eltérően rendelkezett. A törvény megkülönbözteti a vízrendező és a vízhasználati társulatokat. Az előbbiek mederszabályozások, partbiztosítások, árvédelmi munkálatok és ezzel kapcsolatos vízlevezetések elvégzésére alakulnak. A gyakorlatban ide sorozzák a Duna, Tisza és nagyobb mellékfolyóik völgyében alakult ármentesítő és vízszabályozó társulatokat. Viszont a vízhasználati társulatok lecsapolások, belvízlevezetések, patakszabályozások, öntözések, alagcsövezések, sankolások elvégzésére alakulnak. A gyakorlatban ide sorolják a kisebb vízfolyások és patakok mederrendezésére alakult társulatokat is. A vízjogi törvény igen terjedelmesen foglalkozik a vizitársulatok szervezetével, működésével és minden részletében pontosan szabályozza azt. Gondoskodik az árvédelmi művek és műtárgyak védelméről, az árvédekezés kiépítéséről, az ezzel kapcsolatos társulati kötelezettségek szabályzatba foglalásáról. Az árvizek szabad lefolyásának biztosítása érdekében intézkedik a hullámtereken alkalmazható művelési módokról. Ismételten kimondja, hogy a vízitársulatok a területi érdekeltségükre nézve kisebbséget képviselő ellenzők akarata ellenére is megalakíthatók, ha a szabályszerű törvényes engedélyezési eljáráson átment terveket és megszavazott alapszabályokat az illetékes minisztérium jóváhagyja. Részletesen intézkedik a törvény az árterek osztályozásáról, a kivetési kulcsról és az ártéri járulékokról. Általában kötelezővé teszi a műszaki ártérfejlesztést. Ezzel kapcsolatban a törvény 104. szakasza kimondja, hogy „az ártérfejlesztés alapjául az ezen ártérfejlesztésig ott tapasztalt legnagyobb árvízszín veendő." Ennek a törvényszakasznak alapján kaptak ármentesítő társulataink utóbb jogot arra, hogy a fensíki ártereket is bevonják érdekeltségükbe. Erre a salus rei publicae elvén nyugvó törvényre azért volt szükség, mert társulataink eddigi törvényesített ártereikre támaszkodva képtelenek lettek volna a védőgátak előírandó megerősítésének tetemes költségeit viselni.

1) A vízjogi törvénnyel kapcsolatban meg kell még említenünk, hogy az 1889. XV

III. t. с. az összes folyószabályozási és ármentesítési ügyeket a földmívelésügyi minisztériumban működő Országos Vízépítészeti és Talajjavító Hivatalhoz utalta át. Az 1870-es évek pusztító árvizei után ismét erőteljesebben folytak hazánkban a védőgátépítések. Különösen a Duna mentén igyekeztek társulataink a hézagos védővonalakat mielőbb bezárni. Mind a Vág kisalföldi szakaszának mindkét partján, mind az Alsó- és Felső Csallóközi Ármentesítő Társulat árterén nagyrészt befejezték a töltések építését, amelyek utóbb csak erősítésre szorultak. A Baja alatti Margitta1 Dános Miklós : A vízjogi törvény, a kapcsolatos törvények és reájuk vonatkozó rendeletek. („Pátria" irodalmi vállalat és nyomdai részvénytársaság. Budapest, 1905.)