Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

1. szám - III. Babos Zoltán-Mayer László: Az ármentesítések, belvízrendezések és lecsapolások fejlődése Magyarországon. (Első rész)

80 BABOS Z. MAYER L. sziget községi és magánkézben lévő gátjait 53 km hosszú zárt védővonallá képezték ki, bár méretei még nem feleltek meg a követelményeknek. Nagyobbarányú ármentesítési munkálatnak számítottak a Tisza-torkolat alatt fekvő rezsőházai ártér védőművei. Itt 1886-ban megépítették a borjasi átmetszés révén keletkezett sziget védelmére szolgáló 23 km hosszú Tisza—Duna-védőgátat. Befejezték 1882—83-ban a pancsova—kubini 58-9 km-es Duna-védővonal munkálatait is, amely utóbb kisebb kiegészítésre szorult. A Paksi Ármentesítő Társulat árterületén megemlíthetjük a bogyiszlói 12-2 km hosszú, nyári árvizek ellen védő korábbi nyúlgát, 1883—84-ben történt átépítését. Ugyancsak meg kell emlékeznünk arról, hogy végre a Rába völgyét is bekapcsolták az ármentesítési munkálatokba. A régóta készenálló tervek megvalósítására ugyan már 1873-ban megalakult a Rábaszabályozó Társulat, de a széthúzó ártéri érdekeltség folytonos anyagi zavarokkal küzdve a komoly építkezést csak 1886-ban indíthatta meg. Röviddel ezután 1890-ben, a Rába—Rábca mellett 12Г9 km, a Duna mellett pedig 25 5 km hosszban állottak készen a töltések. A Tisza mentén újabb védővonalak létesítésére alig került sor. A társulatok leginkább megrongált töltéseik helyreállításával és megerősítésével voltak elfoglalva. Ekkoriban fejezte be védőgátjainak építését a Középtiszai és nagyrészt a Nagybecskereki Ármentesítő Társulat is, míg 1885—88-ban a felsőbodrogi árteret védő nagyon megrokkant töltéseket építették át végleges méreteikre. Üj munkálatnak számítottak : a Tóköze—Istvánházi Ármentesítő Társulat által 1881—82-ben épített 2-8 km, a tiszadob—rakamazi 1888—89-ben „ 300 ,, (balparton), a törökbecsei szigeten lévő uradalmat védő 23'0 ,, hosszú gátak. A szegedi körtöltés a tápéi kaputól az' államvasút! töltésig még 1880-ban kiépült. A Körösök mederszabályozási munkálataival kapcsolatban inkább csak a meglévő töltések átépítésével találkozunk, így : a mezőtúr—mesterszállási öblözetet védő . . . 25-0 km-es gátat 1882—84-ben az Ivánfenéki Ármentesítő Társulat 50-5 ,, gátját 1879—90-ben az alsófehérkörösi árteret biztosító 71-8 ,, gátat 1887—90-ben alakították át, helyenként új töltésszakaszok közbeiktatásával. A Hosszúfoki Ármentesítő Társulat az átvágások miatt 1888-ban egész védővonalát átépítette, miáltal hossza lényegesen lecsökkent. A Feketekörösi Ármentesítő Társulat 1876 -88-ban fejezte be elsőrendű védőgátjainak megépítését. A Körös—Tisza—Marosi Ármentesítő Társulat 1884—90-ben 39 km új védőtöltést épített, s ezzel árvédelmi vonala teljesen bezárult. A Szamos mellett 1890-ben mindkét parton Szatmárnémetitől Panyoláig 154 km hosszban állottak fenn megyei gátak, míg a szatmármegyei Tiszaszakaszon Tiszabecs és Vit ka között 46 km-es gyönge védővonal épült ki az elmúlt évtizedek folyamán. Panyolától a Szamos torkolatáig még 1890-ben se volt töltés, a Szamos árvizei szabadon kóborolták be az árteret egészen a Tiszáig, illetve a nyírségi dombokig. Az egyes községek itt körtöltésekkel védekeztek. Mint azt az elmondottakból láthatjuk, főleg a Tisza mellett nagyrészt máiteljesen befejezték a nagyobb árterületeket védő töltések építését. Hogy általá-