Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

3-4. szám - XII. Farkas Imre: A vízszükséglet megállapítása

A VÍZSZÜKSÉGLET MEGÁLLAPÍTÁSA. írta: FARKAS IMRE. A városok vízellátásának kérdése nemcsak műszaki feladat elé állítja a tervezőt, hanem a körültekintő és gondos előtanulmányokat igénylő kérdések egész tömegét is felveti. Ma, amikor a gazdasági élet minden terén, a termelés minden ágában, éles harcot kell vívni nemcsak azért, hogy új fogyasztó-területeket szerezhessünk, hanem azért is, hogy a régit megtarthassuk, a gazdaságosság elvének figyelmen kívül hagyásával minden lépés kockázatos. Hiába törekszünk gazdaságos üzemvitelre, ha az üzemnek eredendő hibái vannak. Szükségünk van az elmúlt idők alatt épített vezetékeknél szerzett tapasztalatok gyümölcsöztetésére. Nem szabad csak arra gondolni, hogy a szükségletet ki tudjuk elégíteni, hanem, — bármennyire is népszerűtlen, — azt is vizsgálnunk kell, vájjon a megadott szükséglet indokolt-e. Fel kell hívnunk a figyelmet arra is, hogy a telep túlméretezése folytán ne terheljük meg feleslegesen a mai, amúgyis túlterhelt nemzedéket esetleg később bekövetkezhető szükséglet miatt. A tervezőnek kell elbírálnia, melyek az üzemnek azok a részei, amelyek később is bővíthetők, anélkül, hogy nagyobb költséget okoznának. Az összes körülmények mérlegelésével kell megválasztani, melyik a célszerű és gazdaságos rendszer. Nem szabad a már külföldön régen kipróbált és bevált önműködő telepek építését figyelmen kívül hagyni csak azért, mert újszerűek. Meg kell vizsgálni, vájjon a mi alföldi különleges helyzetünkben nem alkalmasabb-e a körzetekre osztott, egy-egy kút vizére támaszkodó, de azért együttdolgozó vezetékrendszer, mint az egységes központi telepre támaszkodó régi módszer ? A hadviselési mód változása nem teszi-e indokolttá a víztornyok helyett a földalatti tárolómedencék építését ? A megoldási lehetőségek műszaki és gazdasági szempontból való mérlegelésétől és a legkedvezőbb megoldási mód kiválasztásától függ a mű létesítésének lehetősége. Az üzem előrelátható jövedelmezősége, a lakosság teherbíró képességének ismerete, illetve figyelembevétele nélkül további lépést tenni kockázatos lenne. A gazdaságosság kérdését már a tervezésnél meg kell vizsgálni, mert bátran állíthatjuk, hogy a szükséglet helyes megállapítása a gazdaságos üzemvitel alapja. Ha a lakosság fejenkinti és naponkinti vízszükségletét akarjuk megállapítani, csak hasonló jellegű városok már meglévő vízvezetékének adataira támaszkodhatunk. Sajnos, nálunk a vízszükséglet megállapítására vonatkozó és megbízható mérésen alapuló egységes adatgyűjtés nincs. A meglévő kevés adatot is alapos bírálat alá kell venni ; nem szabad a szegedi fejenkint és naponkint elfogyasztott 300 és a győri 200—250 liter vizet alapul tekinteni, amikor Debrecenben, vagy Vízügyi Közlemények. 31