Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

3-4. szám - X. Jendrassik Aladár: Az ivóvíz vizsgálata

az ivóvíz vizsgálata 467 védekezni. Ha pedig a vezetett víz mutatkoznék káros hatásúnak, ami a víz elvasasodásával, vagy rozsdásodásával járhat, a vizsgálat eredményei adják meg az útmutatást, hogy mi a teendő : milyen anyagokkal lehet a csövek belső felületét védeni, milyen különleges anyagú csövet, vagy béléscsövet célszerű alkalmazni. A víznek vasfelületekkel szemben mutatkozó agresszivitását a felsorolt tényezőknek oly bonyolult összefüggései eredményezik, hogy a kérdéssel fontossága ellenére sem lehet ennek a szűk közleménynek a keretében foglalkozni.

1 Azonban egy példával megvilágítom, hogy ennek a kérdésnek szakszerű figyelembevétele az ivóvízellátás szempontjából milyen döntő jelentőségű lehet. A mérnökök és geológusok néhány évvel ezelőtt még meg voltak győződve arról, hogy az ország területének legnagyobb részén a kismélységű (30—100 m mély) fúrásokkal feltárható víz általában nem alkalmas ivóvízellátás céljára, mert nagy a vastart с Ima. Az előbb ismertetett vizsgálatok alkalmazásával sikerült azonban felderítenem azt, hogy ez a nézet tévedésen alapul és általában nem vastartalmú, hanem vasra agreszsziv vizekkel van dolgunk, aminek az oka elsősorban az, hogy nincsen bennük kellő mennyiségű oldott oxigén. Ennek a megállapításnak a figyelembevételével sikerült a csövezés kérdését többféle olcsó eljárás alkalmazásával úgy megoldani, hogy nagyszámban készíthettünk csekély vastartalmú vizet szolgáltató fúrott kutakat olyan vidékeken is, ahol megfelelő víz nyerésére ilyen olcsó kutak készítésével eddig sikertelenül próbálkoztak. Továbbmenve pedig megállapítottuk, hogy a pozitív artézi-kutak vize is a legtöbb esetben oldja az általában alkalmazott acélcsöveket és a vastartalom csak a víz állandó mozgása miatt nem jelentkezik szembetűnő módon, a csöveket azonban legtöbbjüknél hamaros pusztulás veszélye fenyegeti. A kutalcba és vízvezetékekbe befektetett hatalmas tőkék okszerű felhasználását és a berendezések kellő tartósságát tehát csak a víz agresszív tulajdonságainak teljes figyelembevétele biztosíthatja. Az egészségügyi szempontból végzett bakteriológiai és vegyi vizsgálatok elbírálására vonatkozólag is nehéz sablonokat felállítani. A legtöbb esetben nem közvetlenül káros baktériumok, vagy oldott alkatrészek meghatározásáról van szó, hanem általában csak olyan adatok kereséséről, amelyekből a víz esetleges szennyezett voltára következtethetünk és így jelentőségüket minden esetben külön kell bírálni. Ezenkívül a véleményezőnek rendesen nemcsak a vízről, hanem a vizet szolgáltató berendezésről is nyilatkoznia kell, mert a vizsgálatok célja nem pusztán annak megállapítása, hogy a mintavételkor megfelelő volt-e a víz, hanem az is, hogy belátható időn belül is egészségügyi szempontból megfelelő vizet fog-e a berendezés szolgáltatni. Gyakorlati munkáról lévén szó, mérlegelnie kell a berendezés jelentőségét és sok egyéb körülményt is. A vizsgálati eredményeken kívül súlyosan esnek latba a vízszolgáltató berendezés műszaki kialakítása, a víznyerésre szolgáló talajrétegek higiéniai és hidrológiai viszonyai, a vizet használók száma és anyagi teherbírásuk, továbbá a környék általános vízszerzési lehetőségei. Számításba veendő ezenkívül, hogy az ország ivóvízellátása erős fejlődésben van és így a bírálatot egyelőre enyhébben, később azonban fokozatosan szigorúbban kell alkalmazni. 1 Az érdeklődőknek „Kémiai eljárás fúrt kutak és csővezetékek megvédésére a vezetett víz agresszív hatásával szemben és a védőréteg képződés új elmélete" című tanulmányomra hívom fel a figyelmét. (A Magyar Mérnők- és Építész-Egylet Közlönye, 1939. 307. old.) 30*