Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

3-4. szám - X. Jendrassik Aladár: Az ivóvíz vizsgálata

4(466 jendrassik aladár A bakteriológiai vizsgálat céljára szolgáló vízmintákat a legszigorúbb sterilitással kell venni, mert a környezetben, az emberi kézen, az üvegedény falán sok baktérium, köztük ártalmatlan coli-bacillusféleségek is előfordulnak. A vízbekerülésüket meg kell akadályozni. Ezért a mintavételt sterilizált üvegedénnyel, gyakorlott szakembernek kell végeznie. A csíraszámot kellő pontossággal csak jég között és gyorsan (24 órán belül) beérkező vízmintában lehet meghatározni, ezért máskülönben csak a coli-titer állapítható meg. A szennyezett vízben a nagy csíraszám és a coli-titer sem állandó jelenség és ezért, továbbá a szennyezés mértékének és közelebbi természetének megállapítása céljából szükséges, hogy a víz szennyezettségére vonatkozólag vegyileg is vizsgáltassék. A szennyezett vízben a szerves anyagok mennyisége megnövekedett, ennek folytán oxigénfogyasztása nagyobb lehet, szervesen kötött nitrogéntartalmú anyagok (proteid-ammónia) és ilyenek friss bomlási termékei, ammónia és nitrit, esetleg kénhidrogén találhatók benne. Megnövekedett klorid- és nitráttartalom ugyancsak a szennyeződés jele, bár esetleg csak régibb keletűé. Az összes szilárd alkatrésztartalom és keménység megnövekedése szintén a szennyeződés kísérő jelensége szokott lenni. Egészségügyi szempontból legfontosabb ugyan a víz szennyezettségének megállapítása, mert a szennyezett víz nemcsak a fertőzés veszélyét jelzi, hanem undort keltő is, azonban a víz ihatóságát más tényezők is befolyásolják, amelyek részben fizikai, részben pedig vegyi vizsgálattal ellenőrizhetők. Fontos, hogy a szolgáltatott víz kellő hőmérsékletű, színtelen, szagtalan és üledékmentes legyen. Ezt fizikai vizsgálattal állapíthatjuk meg. Elengedhetetlen követelmény az is, hogy a víz kellemes ízű és háztartási célokra alkalmas legyen. Ennek feltétele, hogy ne tartalmazzon túl sok kloridot vagy szulfátot, lágy legyen (kis kalcium- és magnéziumtartalom) és vas, vagy mangán legfeljebb csak nyomokban forduljon elő benne. A felsorolt alkatrészek meghatározása a fogyasztó rendelkezésére álló víz alkalmasságáról, felhasználhatóságáról tájékoztat. A vegyi vizsgálatok másik része a vizek agresszív tulajdonságaival foglalkozik. A víztechnika haladásával ezek a vizsgálatok mindig nagyobb jelentőségre tesznek szert és a vízszolgáltató berendezések anyagának megvédésére, valamint a feltárt víz előnyös tulajdonságainak megőrzésére vonatkozólag szolgáltatnak fontos adatokat. Itt elsősorban annak a megállapításáról van szó, hogy valamely víz betonra és vasra káros-e és milyen •mértékben. A betonra káros hatás szempontjából elsősorban az építményekkel érintkezésbe jutó talajvizet szokás vizsgálni. Elsősorban a szulfát és szabad szénsavtartalom meghatározása és az esetleges mész-agresszív szénsavtartalom megállapítása fontos. Figyelembe veendő azonban ezenkívül a víz pH-ja, magnéziumés humuszsavtartalma is. Ezeknek a vizsgálatoknak az eredménye alapján lehet eldönteni, hogy a betonfelületek bitumenezése, különleges cement használata, vagy más rendszabályok alkalmazása szükséges-e. Fos-csöveknél és egyéb tárgyaknál mind a vezetett, mind a velük esetleg kívülről érintkezésbe jutó vízre figyelemmel kell lenni. A vizsgálatok az oldott oxigéntartalom, a pH és szabad szénsav meghatározására, az agresszív szénsav jelenlétének és mértékének megállapítására és az esetleges kénhidrogéntartalomra terjednek ki. A vizsgálatok alapján lehet eldönteni, hogy a csöveket kívülről fenyegeti-e veszély és hogy ez ellen a csőanyag változtatásával, vagy kátrányozással, bitumenezéssel, cementborítással kell-e