Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

3-4. szám - X. Jendrassik Aladár: Az ivóvíz vizsgálata

az ivóvíz vizsgálata 465 széndioxid fokozza a kalcium- és magnéziumkarbonátok oldását hidrokarbonát alakjában és így a víz összes szilárd alkatrésztartalmát, továbbá keménységét nagymértékben növeli. A víz szennyeződésének jeleit ezeknek a folyamatoknak a szem előtt tartásával kell megítélni, figyelembe véve azt, hogy a friss, vagy tartósabb szennyeződésremutató érzékenyebb baktériumok és labilis vegyi anyagok nagyobb veszélyt jeleznek, mint a már kellő szűrő- és oxidálóhatásra mutató alkatrészek. Nem szabad azonban szem elől téveszteni, hogy tartós szennyeződés, vagy a vízszolgáltató berendezés hibái esetén a helyzet meg is változhatik és a talaj szűrő és oxidáló hatása felmondhatja a szolgálatot. A víz nemcsak lefelé irányuló, hanem oldalirányú mozgása közben is az előzőkben ismertetett tisztulási folyamaton megy keresztül. Ezért ha a felső talajvízszint mozgásban van, lakott területen is gyakran kellő tisztaságú, ha lakatlan területekről érkező vízzel is megújul. A felső talajvízrétegtől eltérően egészen más megítélés alá esnek a mélyebb, második, harmadik stb. talajvízszintek. Ezeket joggal nevezhetjük védett vizeknek, mert a felülről jövő szennyeződéstől minden esetben vizetátnemeresztő (többnyire agyag) rétegekkel vannak védve. A mélyebben összegyűlő víz rendesen olyan hosszú utat tesz meg az esetleg szennyezett felszíntől, hogy közben a baktériumok majdnem minden esetben teljesen kiszűrődnek. Viszont oxigéntől teljesen el vannak zárva, így az ősi időkben a mélybe került szerves maradványokból kioldott nagyobb szerves anyagtartalmuk, ammónia, kénhidrogém, sok klorid jelenléte nem kifogásolható. Nitráttartalom viszont felszíni víz hozzákeverődésére utal, mert azt legfeljebb nyomokban szokták tartalmazni. A felszíni vizeknél hasonló folyamatok játszódnak le, azonban a talaj szűrőhatása elmarad és elsősorban az oxidációs folyamatok játszanak szerepet a baktériumok elpusztításánál. Ezért a szennyeződés megítélésénél elsősorban a baktériumtartalom az irányadó. A jellegzetes vegyi alkatrészek jelentkezése, vagy felhalmozódása, a nagy felhígulás következtében nem szembetűnő. A víz ihatósága szempontjából legelsősorban a bakteriológiai vizsgálat eredményei döntők, mert biztosítva kell lenni annak, hogy az ivásra használt vízbe betegséget, esetleg súlyos járványt okozó baktériumok ne juthassanak. Az ivóvízellátás során azonban nem elegendő az, hogy a fogyasztásra kerülő vízben valamely időpontban kórokozó baktériumok kimutathatók ne legyenek, hanem ki kell zárni azt is, hogy ilyenek egyáltalán belejuthassanak, tehát a víz szennyezett sem lehet. Ezért, a bakteriológiai vizsgálatnak elsősorban arra kell kiterjednie, hogy a vízben található baktériumok száma és jellege nem utal-e a víz szennyezett voltára. Ezért a vízbe került, egysejtű lények számának, az ú. n. csíraszámnak és az emberi, állati ürülékekben hemzsegő coli bacillusok számának megállapítására törekszik. A coli bacillus jelenlétének megállapítása azért a legfontosabb, mert származása és életfeltételei majdnem ugyanazok, mint az ivóvízzel terjedő legveszélyesebb járványokat, a tífuszt és kolerát okozó bacillusoké. Az ivóvíz szokásos bakteriológiai vizsgálata ezért a csíraszám és a coli-titer megállapításából áll ; közülük az utóbbi a fontosabb. Adott esetekben természetesen más baktériumféleségek, elsősorban a különféle kórokozó bacillusok vizsgálatára is sor kerül, de mivel a vízben aránylag csak rövid ideig életképesek, kitenyésztésük csak a legritkább esetben sikerül. Vízügyi Közlemények. 30