Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

3-4. szám - VII. Vendl Aladár dr.: Földtan és ivóvízellátás

FÖLDTAN ÉS IVÓVÍZELLÁTÁS 42 Я Ezekben egész röviden — anélkül, hogy a tárgyat csak kis részben is kimeríthettük volna — áttekintettük csonkaországunk legfontosabb víztartó szintjeit. Egyikük-másikuk nagyobb igényeket is ki tud elégíteni ; némelyek azonban csak kisebb vízszolgáltatók. Megnyugvással láthatjuk, hogy a földtani lehetőség kisebbnagyobb vízmennyiség nyerésére minden helyen megvan. A földtan az ivóvízellátás céljaira megjelöli a vízszerzéshez és a feltáráshoz vezető ösvényt. A víz feltárása és biztosítása az ivóvízellátás céljára a mérnök feladata. Előadásomban nem akartam hangsúlyozni a földtan és a vízellátás kérdése közt levő összefüggést. Szükségtelennek tartottam ezt itt, mérnökök közt. Jóllehet elvileg mindenki ezt vallja, a valóságban azonban az ellenkezőjét is tapasztaljuk. Anélkül, hogy e kérdésnél időznék, legyen szabad a sok eset közül két példát kiragadnom. Az egyik az úrkuti völgyzárógát esete. Nagy összeg ment itt csaknem egészen veszendőbe, mivel a vízgyűjtő medence repedezett mészkő és így a víz megszökött. A földtani előképzettség, a megfelelő geológus nélküli ivóvízszerzési kutatások megfontolásra érdemes tanulsága az, amire Marquart müncheni műszaki tanácsos hívja fel a figyelmet. Megállapítása szerint Németországban 1931-ben közel egy millió márkát adtak ki földtani szakképzettség nélkül végzett, teljesen meddő, vízszerzési kutatásokra. * * * Mivel a különböző hazai víztartók vízbőségének és tartósságának megítélésére eddig csak kevés megbízható adathoz jutottunk, kívánatos volna egy megfelelő szakemberekből álló független központi irányító és tanácsadó szerv létesítése, amelynek a fúrási próbák, vízhozam-mérési eredmények, az esetleges vízmennyiségcsökkenésre vonatkozó megfigyelések, kémiai elemzési adatok, a víz bakteriológiai vizsgálatának eredményei, stb. mind gondosan összegyűjtve rendelkezésére állanának. Ez a központi szerv a birtokában levő adatok alapján nagymértékben elősegítené az ivóvízellátási szolgálatot. Néhány fontosabb irodalmi adat. Becsey Antal: A magyar falu egészségügye. Benda László: Vas vármegye és a Zalavidék artézi kútjai és mélyfúrásai. Hidrológiai Közlöny, X., 1930. 82—100. Böckh Hugó—Ferenczi István: A Balaton-környék vízellátásának hidrogeológiai lehetőségei. Orvosi Hetilap Tudományos Közleményei, LXXV., 18. 1931. Csegezy Oéza: Szeged artézi kútjairól. Riegler emlékkönyv. Szeged, 1926. Faller Jenő: A fejérmegyei Csór ós Inota karsztforrásainak hidrogeológiai ismertetése. Bányászati és Kohászati Lapok, LXX., 1937. 198—205. és 223—228. Farkas Imre: Alföldi városok vízellátása, különös tekintettel a vízszerzés lehetőségeire. Vállalkozók Lapja, 1932. XII., 15. Földvári Aladár: Hidrogeológiai megfigyelések a Budai hegység nyugati peremén. Hidrológiai Közlöny, XIV., 1934. 105—111. Franzenau Ágoston: A békésgyulai artézi kút geológiai szelvénye. Anales Musei Nationalis Hungarici, IV., 1906. 537—544. Oautier N. A.: La genèse des eaux thermales. Annales des Mines, 1906. Gedeon Tihamér: A diósjenöi szünidei gyermektelep vízellátása. Hidrológiai Közlön}', XV., 1935. 185—190. Gedeon Tihamér: Hidrológiai megfigyelések a Vérteshegység délkeleti részéből. Hidrológiai Közlöny, XI., 1931. 54.