Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)
1. szám - III. Babos Zoltán-Mayer László: Az ármentesítések, belvízrendezések és lecsapolások fejlődése Magyarországon. (Első rész)
Á RMENTESÍTÉS EINK FEJLŐDÉSE 41 tartotta hadállásait, s az árterületek úttalan, keréknyomnélküli ingoványaiba belefulladt a kultúra. Utóbb a lakosság szaporodásával és főleg gazdagodásával együttjáróan helyenként már felmerült a vizek kártételei elleni védekezés szükségessége is. Hogy ilyen természetű munkálatok folytak, annak nyomai régi okiratokban már a XII. század óta kimutathatók. Az első komoly ármentesítési munkálatok a Csallóközhöz fűződnek, melyet kétoldalról fenyegettek a Duna hullámai. Jóllehet ezen a hordalékból felépített nagy kavicsmezőn az emberek élete sohasem lehetett zavartalan, mégis népes falvak keletkeztek rajta, legelőin pedig virágzó állattenyésztés folyt. Valószínűen a nyugati határhoz való közelsége is nagymértékben befolyásolta gyors fejlődését, gazdagodását. A sziget védelme érdekében tett intézkedések közül igen érdekes Zsigmond király 1426-ban kiadott rendelete, mely nemes és nem nemes embert egyaránt kötelezett arra, hogy a Somorja védelmére létesítendő elzárások és töltések építésében résztvegyenek. Kétségtelen az. hogy a fennmaradt rendeletek tartalmából következtetve hazánkban a Csallóköz vallhatja sajátjának az első félig-meddig rendszeresnek nevezhető árvédelmet. Ugyancsak okiratokkal igazolható, hogy a Dráva—Száva közén szintén állottak fenn védőgátak, valószíniien még a régi római töltésépít kezesek maradványaira támaszkodva. Fenntartásukra azonban nem sok gondot fordíthattak, mert a megismétlődő vízkárok nyomán a horvát tartománygyűlés egy 1500-ból származó rendelkezésében helyreállításukat rendelte el. A törvényhozási intézkedések hosszú sora, mely tárgyuk szempontjából a fennmaradt egyéb okmányok mellett a legrégibb adatforrásnak tekinthető, arra mutat, hogy már a középkorban is sokszor szerepeltek a különböző gyűléseken árvédelmi és vízszabályozási ügyek. Hasonlóképen ismeretesek vízkárokból származó és gátperek is. Verbőczi Hármaskönyve a XVI. század elején szabályozta a víz által elszakított földterületek tulajdonjogát, amire valószínűleg a hazai folyók állapotából eredő perek sokasága miatt volt szükség. Megyei hatóságok hátramaradt régi írott rendelkezései gyakran tartalmaznak olyan intézkedéseket, amelyek új töltések építésére, vagy meglévők kijavítására vonatkoznak és ilyen célra közmunka igénybevételét is lehetővé teszik. Ezekből következtetve hazánkban már a középkorban is folyt árvédekezés, bár ezek a védtöltések csak egyes községeket védő, helyi jelentőségű gátak lehettek. Céltudatos, tervszerű munkáról azonban abban az időben még nem volt szó. V. Hazánk vízügyi helyzete a török hódoltság alatt. A mohácsi csatavesztés után a békés fejlődés hazánk nagy részén csaknem 200 évig szünetelt. A törökkel vívott hosszú és szakadatlan küzdelem — főleg a határvidékeken — megakadályozott minden eredményes munkát. A hadszíntér környékén vízimunkálatok csak katonai építményekkel kapcsolatban fordultak elő. A megerősítet palánkok, nagyobb várak száma egyszerre megsokszorozódott. A hegyvidéki erődítések természetadta megközelíthetetlenségét a síkvidéki váraknál mesterségesen kellett biztosítani. Tokaj, Szolnok, (íyőr stb. várai folyótorkolatok szögleteiben épültek. Máshol széles várárkokba vezetett patakok vize bizto-
