Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

3-4. szám - II. Trummer Árpád: A kultúrmérnöki szolgálat és az ivóvízellátás

3(56 TRÜMMER ÁRPÁD 1878-ban a hivatalok által végzett talajjavítás csak 1000 holdra terjedt, addig két év múlva, 1880-ban, a tervezett, megkezdett és befejezett talajjavítás már 52.000 holdra emelkedett. Noha a kezdeti siker nagy volt, a kultúrmérnöki hivatalok működését nagyon akadályozta a vízjogra vonatkozó egységes jogszabályok hiánya. Ez a hiány elsősorban a lecsapolások és öntözések végrehajtását hátráltatta, különösen ott, ahol több érdekeltet érintő munkáról volt szó. A vízjogról szóló 1885 : XXIII. t.-c. megalkotása azonban nemcsak a talajjavítási munkálatok végrehajtása szempontjából volt döntő jelentőségű, hanem azért is, mert a vízimunkák létesítését előzetes hatósági engedélyhez kötötte és a hatóság műszaki szakértőjéül a törvény végrehajtási rendelete a kultúrmérnöki hivatalokat jelölte ki. Es itt kapcsolódik egybe a kultúrmérnökség a hazai ivóvízellátás ügyével, mert a vízjogi törvény életbeléptetése óta a kultúrmérnöki hivatalok a szorosan vett talajjavítási munkákon kívül az összes nem állami vízimunkák engedélyezésénél is közreműködnek és így természetesen a vízellátásnál is. A vízjogi törvény egyébként az általános engedélykötelezettségen kívül az ivóvízellátátást közvetlenül érintő rendelkezéseket is tartalmaz. A 2. §. kimondja, hogy a vízvezetékek a vízvezetési joggal együtt ahhoz az ingatlanhoz tartoznak, amelynek szolgálatára vannak rendelve. A 14. §. kimondja, hogy a kutak — ha házaktól 3 méternél, egyéb létesítményektől (út, vasút stb.) 15 méternél távolabbra vannak — hatósági engedély nélkül létesíthetők. Az ivóvízellátásra nézve nagyon fontos a 25. §., amely szerint házi szükségletre kézi erővel engedély nélkül lehet a vizet felhasználni. Ez minden hatósági rendelkezés alatt álló vízre (forrás, patak, csatorna stb.) egyaránt érvényes. Egyébiránt ezekből a vízfolyásokból vízelvezetés csak hatósági engedély alapján történhetik (38. §.). Az 59. §. kártalanítás ellenében szolgalmi jogot ad az idegen területeken átvezető csatornákra és vízvezetékekre, a 60. §. pedig a szolgalom tűrését szabályozza. A 160. §. a vízimunkák előmunkálatait teszi lehetővé. Nem kell talán külön hangsúlyoznom, hogy nagyobb vízvezetékek tervezésénél mennyire fontos az előmunkálatok (felmérés, talajkutatás stb.) zavartalan végrehajtása. Ezekkel szemben a törvény 42. §-a, úgy intézkedik, hogy idegen érdekek érintése esetén minden vízimunka csakis előzetes hatósági engedély alapján létesíthető. Tulajdonképen ez a rendelkezés kapcsolta össze a kultúrmérnöki hivatalokat az ivóvízellátás ügyével, mert a vízjogi törvény életbeléptetésére kiadott 45.689/1885. sz. „Általános Rendelet" 7. §-a az engedélyező hatóság szakértőjeként ezeket a hivatalokat jelölte ki. Ennek a kettős rendelkezésnek az értelmében az 1886. évtől kezdve minden vízellátás céljára szolgáló és más érdekeit is érintő vízimű tervét a hatóság csakis a kultúrmérnöki hivatal műszaki felülbírálása alapján tárgyalja és engedélyezi. Avégből, hogy a vízjogi törvénynek eleget tehessenek, a kultúrmérnöki hivatalok mérnökeinek el kellett sajátítaniok a vízvezeték tervezésével és építésével együttjáró ismereteket,