Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)
3-4. szám - II. Trummer Árpád: A kultúrmérnöki szolgálat és az ivóvízellátás
A KULTÚRMÉRNÖKI SZOLGÁLAT ÉS AZ IVÓVÍZELLÁTÁS. írta : TRÜMMER ÁRPÁD. 1 Az egészséges ivóvíz biztosítja valamely ország népességének fejlődését és kedvező természetes szaporodását. A régebbi századokban — különösen a török hódoltság alatt — Magyarország területén csak a hegyes-dombos vidékeken ismerték a jó vízellátást. Az Alföld mocsaras, vízerekkel átszőtt rónaságán kevés helyen volt egészséges ivóvíz található. A fertőzött talajvízből táplálkozó kutak vize többnyire egészségtelen volt és emiatt a lakosságot számos betegség apasztotta. Ezek egyikét ,, morbus Hungaricus" néven a külföld is ismerte és az idegen utazók kivétel nélkül hangsúlyozták a rossz alföldi ivóvízellátást. A vázolt rossz közegészségügyi viszonyok gyökeres megjavításáról addig szó sem lehetett, amíg a pangó felszíni vizek elvezetése és a talajvíz fertőzésének megszüntetése be nem következett. Ezt, mint tudjuk, a mult században megindult ármentesítő munkák valósították meg. Ezért hazánkban a mult század közepéig a mai értelemben vett rendszeres vízellátást csakis a magasabb fekvésű, jóvizü forrásokban dús vidékeken ismerték. A Felvidék és Erdély egyes városaiban már több száz évvel ezelőtt épültek az első vízvezetékek. Az ottani kisebb falvakban egyes források adtak a lakosságnak egészséges ivóvizet. Ezektől a helyi adottságoknak köszönhető, és szórványosan előforduló vízvezetékektől eltekintve, az egyes városok és községek rendszeres vízellátására csak a XIX. század utolsó negyedében került sor. A vízvezetékek építését kezdetben külföldi — leginkább Ausztriából és Németországból bevándorolt — szakemberek végezték. Hazai mérnökeinknek még nem volt megfelelő gyakorlatuk s ezért reászorultunk egyes külföldi mérnökök nem minden esetben megbízható és kifogástalan munkájára. Mikor Kvassay Jenő kezdeményezésére 1879-Jjen felállították az első kultúrmérnöki hivatalokat, az ország ivóvíz-ellátása nagyon elmaradt állapotban volt. A néhány évvel azelőtt egyesített főváros vízellátása is messze volt a mai követelményektől. Vízvezetéke a városnak csak egy kis részét látta el és a lakosság ivóvízszükségletét legnagyobb részben ásott kutakból fedezték. Mosáshoz és főzéshez a Duna vizét használták és azt egyes vállalkozók, hordókban szállítva, harsány „ Donauwasser" kiáltással árusították. Érthető, hogy ilyen viszonyok között Kvassay nem gondolt a kultúrmérnökségnek az ivóvízellátás szolgálatába állítására. Megelégedett azzal, hogy ezek a hivatalok a talajjavítások érdekében létesülnek. E tekintetben a kultúrmérnöki szolgálat eredménye minden várakozást felülmúlt. Bizonyítja ezt, hogy amíg 1 Elmondotta a/. Orsz. Ivóvízellátás! Nagygyűlésen, 1938 ápr. 28-án.
