Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

2. szám - III. Babos Zoltán-Mayer László: Az ármentesítések, belvízrendezések és lecsapolások fejlődése Magyarországon (Második rész)

ÁRMENTESÍTÉSEINK FEJLŐDÉSE 241 latai emelhetők ki. Ezek a társulatok csaknem teljesen elkészültek a belvizeiket levezető csatornák építésével és ma már csak helyenként szükséges a másodrendű árkok létesítése. A csongrád-sövényházi ártér rendezésével kapcsolatban megépült a Dongéri-csatorna, mely a Kiskunhalas-Kecskemét környékéről a Tisza felé igyekvő vizeket felfogja és a Tiszába vezeti le. A Körösök völgyében az Aradvármegyei, Alsófehérkörösi, Hosszúfoki és Mezőtur-Mesterszállási Ármentesítő Társulatok nagyszabású csatornaépítkezése jelentősen lecsökkentette a társulati árterek belvízkárait. Különösen szembetűnő a mezőtur-mesterszállási öblözet csatornahálózata, mely a társulati ártér nagyságához viszonyítva valamennyi társulaté között a legsűrűbb. Az Aradvármegyei Ármentesítő Társulatnál szintén készült egy külvízcsatorna: a Pogány-ér megfelelően kiépítve a Mátra-völgyből lefutó vizeket fogja fel és vezeti le a József nádor-malomcsatornába. A Tisza völgyében századunkban végrehajtott belvízrendezési munkálatok közül kiemelkedik a Sárrétek és az Ecsedi-láp lecsapolása. Mindkettő még a XIX. században megindult, de a munka legnagyobb s legnehezebb része századunkra maradt és a világháború kitöréséig be is fejezték. A Berettyó Vízszabályozó Társulat először az árterére futó nyírségi külvizek felfogásáról gondoskodott a Kálló-csatorna megépítésével. Ennek derecskei és konyári főága felveszi az Alsónyírvidék összes csatornáinak vizét, majd Berettyóújfalunál egyesülve külvíz-főcsatornaként húzódik a Berettyóig, amelybe Darvasnál szabadon torkollik be. Az ártér feletti területekről jövő vízfolyások táplálta Sárrétek lecsapolása végett a társulat többszáz km-es csatornahálózatot létesített, amelynek összegyűjtött vizét egyrészt az egyesült Sárréti- és Hamvas-csatornák a Hortobágyba, másrészt pedig a szeghalom-füzesgyarmati csatornák a Berettyóba vezetik le. A világháború kitörésekor a Berettyó Vízszabályozó Társulatnak már 775 km hosszú csatornarendszere volt. A másik figyelemreméltó lecsapolás az Ecsedi-láp eltüntetése volt. Itt is először a lápot tápláló külvizeket fogták fel a Krasznával, amelynek medrét áthelyezték a mocsarak nyugati szélére és Vásárosnamény mellett a Tiszába torkolt atták. Az Ecsedi-láp nagy kiterjedésű csatornahálózatának megépítése a vastag tőzegrétegben számos nehézséggel járt. Az egykori hírhedt láp vizeit ma részben a Krasznába, részben pedig a Szamosba vezetik le. A dunavölgyi vízrendező társulatok belvízrendezési munkálatai arányaikat illetőleg semmiben sem maradtak el a tiszamentiek mögött. A már felsoroltakon kívül csak a nagyobb munkálatokat említve : a világháborút megelőző tíz év alatt építette ki árokhálózatának nagyrészét a Margitta-szigeti, a Gombos-Vaj szkaElőszigeti, a Dázsony-dárdai és a Kevevára-dunadombói Ármentesítő Társulat {illetve a társulat előtt működött érdekeltség). A Rábaszabályozó Társulat 770 km-re bővítette régi, még a mult század elejéről származó belvízlevezető csatornarendszerét. Ma már ez a társulat is csak másodrendű árkokat létesít. A világháború folyamán természetszerűleg csaknem teljesen megállt a fejlődés. Ujabb csatornaépítkezésekre alig kerülhetett sor, hiszen még a meglévők fenntartása is elég gondot okozott. Egyes társulatok megkísérelték orosz hadifoglyokkal folytatni a munkát, részben eredménnyel. Közülük különösen a Felsőszabolcsi Ármentesítő Társulat tűnt ki, amely nemcsak csatornákat, hanem szivattyútele16